A Radnóti Színház idén úgy emlékezett meg ötvenhatról, hogy beszédtémává avatta a színházon belül az évfordulót, a családi emlékeket, a megemlékezés gesztusát és a fiatalok viszonyát mindehhez. Az intézmény dolgozói egymástól függetlenül nyilatkoztak, ezek pedig együtt adnak ki egy közös képet. Naponta ismerhetik meg egy-egy színész vagy munkatárs nézőpontját, a szövegek mellé pedig a Fotrepanról, egy online fotóarchívumból gyűjtöttünk 1956-os képeket.
Az interjúkat készítette: Kelemen Kristóf.
"’56-ban édesanyám tizennyolc éves volt, és a győri áruházban dolgozott. Aznap, amikor a tüntetés elindult, munkaidőben az egyik kollégájával kiszöktek az áruházból, és csatlakoztak azokhoz, akik a börtön felé mentek. Egyszer csak lövéseket hallottak: anyu mondta, hogy a mai napig meg tudná mutatni azt a kapualjat, ahova akkor bemenekültek. Később elbocsátották a munkahelyéről – úgy fogalmazott, hogy a racizáskor leépítették. Az volt az indok, hogy a legtávolabb lakókat bocsátják el, és ő akkoriban Csapodon élt, ami kb. hatvan-nyolcvan kilométerre van Győrtől. Ehhez képest két évig nem kapott állást sehol.
Sokan úgy nyilatkoznak ötvenhatról, mint a magyar történelem egy kikristályosodott, egységes pillanatáról. Az emberek vágya, hogy a történelmet szemlélve találjanak ilyen egységes pillanatokat, amikor a társadalom nagy része össze tudott kapaszkodni, de ezek a nagy történelmi események sok-sok apró hétköznapi dolog hatására születnek meg: minden nappal történelmet írunk, vagyis minden egyes döntésünkkel, állásfoglalásunkkal és meghunyászkodásunkkal. A társadalom különböző rétegei sokféleképpen sodródtak el ötvenhatig, vettek részt benne, és jöttek ki belőle – és még mindig vannak olyan területek, amelyekről nem lehet nyíltan beszélni, amelyek tabutémák. Mindenkinek megvan a maga érintettsége, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, viszont azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem ismétli önmagát: ezért is fontos, hogy folyamatában és összefüggéseiben szemléljük a történelmet, megismerve és megismertetve az egyes emberek történeteit, és ezek révén kis lépésekben hozzátegyünk ötvenhat feldolgozásához."
Kováts Adél - színész, a Radnóti Színház igazgatója
Bálint András visszaemlékezését itt találjátok
Garai Judit - dramaturg visszaemlékezését itt találjátok
Horváth Szilvi - gazdasági titkár visszaemlékezését itt találjátok
Adorjáni Bálint visszaemlékezését itt találjátok
Schaffler Saca - marketing- és kommunikációs vezető visszaemlékezését itt találjátok
Pál András visszaemlékezését itt találjátok
Őri Rózsa rendezőasszisztens visszaemlékezését itt találjátok
Lovas Rozi visszaemlékezését itt találjátok
Sallay István visszaemlékezését itt találjátok
