A Radnóti Színház idén úgy emlékezett meg ötvenhatról, hogy beszédtémává avatta a színházon belül az évfordulót, a családi emlékeket, a megemlékezés gesztusát és a fiatalok viszonyát mindehhez. Az intézmény dolgozói egymástól függetlenül nyilatkoztak, ezek pedig együtt adnak ki egy közös képet. Naponta ismerhetik meg egy-egy színész vagy munkatárs nézőpontját, a szövegek mellé pedig a Fotrepanról, egy online fotóarchívumból gyűjtöttünk 1956-os képeket.

Az interjúkat készítette: Kelemen Kristóf.

Akácfa utca a Rákóczi út felől - 1956 FOTÓ-FORTEPAN

„Nekem nincs történetem ötvenhatról, és ennek az az oka, hogy csak apukám szülei éltek akkor Budapesten, viszont amikor megkérdeztem őket, azt mondták, hogy nem mesélnek erről semmit, főleg a nagypapám. Azt mondta, hogy ő nem mond semmit, mert ötvenhatról össze-vissza beszélnek a tévében és a rádióban, és azok közül semmi sem igaz. Azt nem mondta ki, hogy fél erről beszélni, de én éreztem ezt is a dolog mögött. Hiába mondtam neki, hogy már semmi sem történhet, akkor is hajthatatlan volt. Már kilencven éves elmúlt, teljesen jó szellemi állapotban van, de egyáltalán nem hajlandó erről beszélni. Azt hiszem, akartam kicsit, hogy kiderüljön, hogy mondjuk ők akkor bátrak voltak, vagy hősies dolgokat tettek.
Ha ötvenhatra gondolok, az egész téma nekem kicsit azt is jelenti, hogy meg kellett tenni valamit azért, hogy változás legyen, és mégis történtek olyan dolgok, amelyekkel nem tudok azonosulni. A Kazamaták című Térey-darab kapcsán gondolkodtam el ezen, ami eléggé jól bemutatta azt a helyzetet, amikor lincshangulat alakult ki ’56-ban, és elszabadultak az indulatok. Mostanában is sokszor eszembe jut, hogy miközben az emberek nagy része éhezik, vannak ezek a politikusok és celebfeleségek, akik szépek, divatosak, sok pénzt költenek, és ha lenne bármilyen polgárháború, adná magát, hogy ők a lehetséges áldozatok. De ők csak a szimbólumai valaminek, és ha bármi ilyesmi történne, abban a pillanatban én csak azt látnám, hogy ő is egy ember.”

Horváth Szilvi, gazdasági titkár

Bálint András visszaemlékezését itt találjátok

Garai Judit visszaemlékezését itt találjátok