A Radnóti Színház idén úgy emlékezett meg ötvenhatról, hogy beszédtémává avatta a színházon belül az évfordulót, a családi emlékeket, a megemlékezés gesztusát és a fiatalok viszonyát mindehhez. Az intézmény dolgozói egymástól függetlenül nyilatkoztak, ezek pedig együtt adnak ki egy közös képet. Naponta ismerhetik meg egy-egy színész vagy munkatárs nézőpontját, a szövegek mellé pedig a Fotrepanról, egy online fotóarchívumból gyűjtöttünk 1956-os képeket.
Az interjúkat készítette: Kelemen Kristóf.
Az én generációm ötvenhattal leginkább az iskolai ünnepségek alkalmával találkozik. Nem tudom, hogy volt-e már az oviban ötvenhatos ünnepség, de nagyon korán elindult az, hogy zászlózunk meg kivonulunk – még azelőtt, hogy tudtam volna egyáltalán, hogy miről szól ez az egész. Úgy érzem, hogy nem is szoktunk róla igazán beszélgetni, mert olyan természetes, hogy október huszonharmadikán megemlékezünk, és valahogy mindig ezeket a sablonos szövegeket és műsorokat hallgattuk végig az iskolában is, amelyektől kicsit elszemélytelenedett az egész.
Lovas Rozi, színész
Bálint András visszaemlékezését itt találjátok
Garai Judit - dramaturg visszaemlékezését itt találjátok
Horváth Szilvi - gazdasági titkár visszaemlékezését itt találjátok
Adorjáni Bálint visszaemlékezését itt találjátok
Schaffler Saca - marketing- és kommunikációs vezető visszaemlékezését itt találjátok
Pál András visszaemlékezését itt találjátok
Őri Rózsa rendezőasszisztens visszaemlékezését itt találjátok
