A Radnóti Színház idén úgy emlékezett meg ötvenhatról, hogy beszédtémává avatta a színházon belül az évfordulót, a családi emlékeket, a megemlékezés gesztusát és a fiatalok viszonyát mindehhez. Az intézmény dolgozói egymástól függetlenül nyilatkoztak, ezek pedig együtt adnak ki egy közös képet. Naponta ismerhetik meg egy-egy színész vagy munkatárs nézőpontját, a szövegek mellé pedig a Fotrepanról, egy online fotóarchívumból gyűjtöttünk 1956-os képeket.
Az interjúkat készítette: Kelemen Kristóf.
„Én erdélyi vagyok, a családunk is erdélyi, tehát a nagyszüleim nem vettek tevékenyen részt az akkori eseményekben. Azt sajnos nem tudom, hogy ők akkor mennyit észleltek az itthoni történésekből, pedig érdekes lett volna megkérdezni őket. Ugye mindig a győztesek írják a történelmet, és mindig egy adott tankönyvből tanulunk, ezért is bánom, hogy nem beszéltettem többet őket, nem ültem és hallgattam a történeteiket – csak hát gyerekként annyira türelmetlen az ember.”
Adorjáni Bálint
Bálint András visszaemlékezését itt találjátok
Garai Judit - dramaturg visszaemlékezését itt találjátok
Horváth Szilvi - gazdasági titkár visszaemlékezését itt találjátok
