A Radnóti Színház idén úgy emlékezett meg ötvenhatról, hogy beszédtémává avatta a színházon belül az évfordulót, a családi emlékeket, a megemlékezés gesztusát és a fiatalok viszonyát mindehhez. Az intézmény dolgozói egymástól függetlenül nyilatkoztak, ezek pedig együtt adnak ki egy közös képet. Naponta ismerhetik meg egy-egy színész vagy munkatárs nézőpontját, a szövegek mellé pedig a Fotrepanról, egy online fotóarchívumból gyűjtöttünk 1956-os képeket.
Az interjúkat készítette: Kelemen Kristóf.
„A napokban néztem egy dokumentumfilmet két Amerikában élő magyar lányról, akik kinn születtek, és az apjuk 1956 után disszidált. A film címe Hazatérés – Egy szabadságharcos története, és arról szólt, hogy a lányok kutattak az apjuk múltja után. Ők úgy tudták, hogy a papa hős volt, de amikor hazajöttek Magyarországra, hirtelen kiderült számukra, hogy nem igazán volt hős a papa, ugyanis katonatisztként ellopott mindenfélét, és le akarták csukni lopásért, és gyakorlatilag emiatti félelmében szaladt ki az országból. Az egyik lány teljesen összeomlott, de aztán a film végén kiderül, hogy az apjuk tett azért hősies dolgokat is. De a lényeg, hogy azért volt rám nagy hatással ez a dokumentumfilm, mert végre nem egy hősi ikont láttam ötvenhatból, hanem egy emberi történetet, amely ezt a nagyon bonyolult és ellentmondásos időszakot megfoghatóbbá tette.”
Őri Rózsa, rendezőasszisztens
Bálint András visszaemlékezését itt találjátok
Garai Judit - dramaturg visszaemlékezését itt találjátok
Horváth Szilvi - gazdasági titkár visszaemlékezését itt találjátok
Adorjáni Bálint visszaemlékezését itt találjátok
Schaffler Saca - marketing- és kommunikációs vezető visszaemlékezését itt találjátok
Pál András visszaemlékezését itt találjátok
