Amit tanulok, a részemmé válik, s így lesz ösztöneim nádfedeles háza szabadon ki- s bejárva, de néha s olykor hosszan kulcsra zárva.

Ő csinált belőlem embert s világot, és új embert látva engedem ki sokszor éjszakára. Vigyázok rá, ahogy ő rám.

Más sorsok lopott pórázán sétál velem, s kiment az életből az életbe.

Megjelent a Radnóti 2019|2020-as Évados Magazinjában.

fotó: Máté Balázs