Földényi F. László: A csalogány éneke

Földényi F. László József Attila- és Széchenyi-díjas esztéta, rodalomtörténész, műfordító és egyetemi tanár. A melankólia dicsérete című legújabb könyvéért Libri irodalmi díjra jelölték. Jelen írása egy rövidke Shakespeare-idézetből indul ki, majd a mitológiát és az ornitológiát érintve izgalmas kultúrtörténeti séta során elmélkedik emberek és állatok, növények és ásványok egymásba való átjárhatóságáról.

"Menni akarsz? Még nem hajnalodik. / Ez nem pacsirta volt - ez csalogány, / az szúrt bele az ijedős füledbe." E (Nádasdy Ádám által magyarított) szavakkal próbálja viszszatartani Júlia Rómeót. A fúnak azonban pontosabb a hallása, s tudja, hogy ami odakintről behallatszik, az nem pacsirta hangja. És persze tudja azt is, hogy nem lenne szabad hinnie a lánynak: "Indulok
élni. Maradnom: halál." Azután meggon dolja magát: ő kezd kardoskodni amellett, hogy tényleg a csalogány szól odakint. Mire a lány lesz az, aki pacsirtának mondja azt, ami valóban az. Eleinte Júlia választja a bizonytalant (kockáztatva, hogy fölfedezik őket és a fút megölik), Rómeó pedig
a biztost (jobb, ha menekülőre fogja). Később a lány az, aki biztosra megy (meneküljön Rómeó, ahogy csak tud), a fú pedig, már-már egy öngyilkos elszántságával a bizonytalan mellett dönt (és csak azért is marad). Olyasmiről vitatkoznak, amit ma - elég ormótlan kifejezéssel - komfortzónának neveznének. Ha elhagyják (vagyis kilépnek az időtlennek tetsző boldogságból), akkor boldogtalanok lesznek, de életben maradnak. Ha nem (azaz belefeledkeznek a pillanat gyönyörébe), akkor tetten érik őket, aminek halál a vége. Életről és halálról van hát szó. Mint a darab végére kiderül, a kettőt alig-alig választja el valami egymástól. És mégis, áthidalhatatlannak tetsző szakadék van köztük. Ahogyan a bizonyos és a bizonytalan, az ismert és az ismeretlen között is.

0 Tovább

Kinek kell megfelelni? | cSOMÓS mARI VÁLASZOL

Ha tudod, hogy mit mondasz,
ha tudod, ki vagy és kit játszol,
ha az utolsó sorban is értenek,
ha pontosan adsz végszavakat a partnerednek,
és fgyelsz még száz dologra, amikre kell, már megfeleltél – magadnak.
Minden este egy új próbálkozás, hátha sikerül.

fotó: Dobos Tamás

A szöveg a 2018|2019-es Radnóti magazinban jelent meg.

0 Tovább

Hol nevetnek, hol nem | interjú Zsótér Sándorral

Az évad utolsó bemutatóját Zsótér Sándor rendezi, Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényéből. Egy fiatal rendező, hajdan volt tanítványa, Szilágyi Bálint beszélget vele a regényről, a hősökről és a bezártság biztonságáról.


2012-ben rendezett utoljára a Radnótiban. A színház azóta sokat változott. És maga?
Zsótér Sándor: A színház szerintem változatlan. Új képeket raktak ki. Én nem tudok róla, hogy változtam volna.

0 Tovább

Mikor vagy magányos? | kOVÁTS aDÉL VÁLASZOL

Úgy gondolom, egyszeri és megismételhetetlen mivoltunk átélésében mindig magányosak vagyunk. Van szeretem- és nemszeretem-magány.

Van a társas.

Egy régi fénykép jelenik meg előttem. Társasház udvara madártávlatból a hatvanas évek végén, négy év körüli gyerekek homokkal, vízzel kijelölt körökben magukban játszanak. Megannyi kis „gabonakör”, középpontjában guggolva játszó kis tulajdonosával. Honnan ez az elkülönülési vágy? Vajon a kreatív szülői rendcsinálás eredménye ez a társas magány? Gyerekkoromban úgy gondoltam, aki egyedül van, az magányos. Legtöbbször szerettem volna máshol lenni, mint ahol éppen voltam. Gyerekkoromban a falu és város kettős kötésében kerestem magam, hétvégéken sokat bicikliztem, jártam a határt, megfelelő társaság hiányában. Szerettem ezeket a magányos csavargásokat. Ma már nagyon értékelem azt a szuverén időt, amit csak magammal tölthetek, bár ritkán tudom teljesen elengedni magam. A természet sokat segít.

A háttérben ott dolgozik a remete.

Amikor a magány egyfajta önkéntes visszahúzódás. De többnyire az élet által kikényszerített, amikor nincs út, csak befelé, ekkor fogjuk rá: ez a sors. Amikor az egónk elnyomja a szeretetet és elfogadást, és az univerzum a magány érzésével büntet. Amikor a fzikai, lelki teljesítőképességeimet érzékelve el kell fogadnom, hogy a határaim én vagyok, és hogy csak ennek elfogadása után tudok nyitni mások felé. Olyan ez, mint amikor belenézel egy kútba, a kútgyűrűkön végigszánkáztatva a pillantásod megkönnyebbülten meglátod a beeső fénysugártól megcsillanó vizet.

Örök az alkotói.

Ez a szeretem-magány, amit egy szereppel töltök, amit csak egyedül lehet: gondolkodni a szövegről, reggel, éjszaka, öltözőben, villamoson, utcán. Ez egy folyamat, az utolsó előadásig tartó.

Lett a vezetői.

Új és kegyetlen ismerősöm a vezetők magánya. Amikor olyan döntést kell meghoznom, ami mélyen érinti a szuverenitásomat. Amikor különbséget kell tennem emberi és szakmai prioritásokban.

És van a vak.

Amikor reggel az álom és ébrenlét határán azt hiszem, hogy még él az apám. Amikor tehetetlen dühöt érzek minden iránt, ami kirekesztő. Amikor a tehetetlenség igazságtalanságot vált ki belőlem. Amikor veszekszem a családommal.
Amikor szégyellem magam. Amikor nem tudom kifejezni a szeretetemet, pedig… És amikor elfelejtem, hogy van Isten.

fotó: Dobos Tamás

A szöveg a 2018|2019-es Radnóti magazinban jelent meg.

0 Tovább

…sosem kerül pont a végére | interjú Bálint Andrással

Bálint Andrással a felújított Radnóti-estje apropóján beszélgettünk a miértekről, az identitáskeresésről és mai befogadó attitűdről.

Miért pont a Radnóti-estet újítottad fel? Mi benne a személyes indíttatás?

Ez egy ún. emblematikus előadás, még a Radnóti Színpad idején 1986 körül volt egy Radnóti naplója estem, majd 2007-ben született ez az előadás Deák Krisztina rendezésében, amit most felújítottunk. A személyes indíttatás az, ami akkor is megmozgatott. A zsidó identitás kérdése. Így beleszőttem a saját életemet és a kortárs írók identitás-dilemmáit, ráeszmélését, Nádasét, Spiróét és a magamét. Ettől egészen új réteg keletkezett, egy lüktetés, egyfajta párhuzamos párbeszéd Radnótival, aki viaskodott a bekategorizálással, a megbélyegzéssel. Elkezdtem a saját életemben is kutakodni és felfejtődtek bizonyos párhuzamosságok, például hogy az én megkeresztelésem pontosan 11 nappal később történt, mint Radnótié. Azt gondoltam, hogy ezeket ötvözöm. Csak később jutott eszembe, hogy azt a címet kellett volna adni ennek az előadásnak, hogy Radnóti esete, Bálint András-estje, de most már mindegy.

0 Tovább

Radnóti

blogavatar

A Radnóti Miklós Színház blogja. Hírek, információk, érdekességek.

Facebook

További képek Instagram oldalunkon

Hírlevél feliratkozás

* indicates required

Hozzájárulok, hogy a Radnóti Színház hírlevelet, ajánlót és egyéb értesítést küldjön számomra

Amennyiben nem szeretné kapni a Radnóti Színház hírleveleit, minden levelünk alján megtalálja a leiratkozás gombot. A Radnóti Színház adatkezeléssel és adatvédelemmel kapcsolatos irányelveit itt találja: http://radnotiszinhaz.hu/adatkezelesi-es-adatvedelmi-tajekoztato/ További információ: titkarsag@radnotiszinhaz.hu.

We use Mailchimp as our marketing platform. By clicking below to subscribe, you acknowledge that your information will be transferred to Mailchimp for processing. Learn more about Mailchimp's privacy practices here.