A Radnóti Ifjúsági Műhelyben a színészeken a fókusz. A RIMes diákok interjú-sorozatot készítettek színészeinkkel olyan témákról, amik őket most foglalkoztatják. Témákról, amik nemcsak a saját generációjukat érintik. Elsőként Mlynarik Julcsi riportja következi a stresszről, amit Kováts Adéllal készített.
Bevallom őszintén, én eléggé izgultam, amikor idefelé jöttem, hogy egy interjút készítek Veled. Aztán eszembe jutott, hogy manapság rengeteg kamasz stresszel feleslegesen. Te is így voltál ezzel? Mostanában is előfordul, hogy feleslegesen, és mégis izgulsz valami miatt?
Abszolút. Én is valahogy mindent életre halálra gondolok. Nagyon izgulós kislány voltam, de valahogy erősebb volt az önmegvalósítás és a közlésvágy, annak a kihívása, hogy megmutassam magam. Viszont ilyenkor iszonyatosan tudtam izgulni. Színészként pedig mindig csak egy darabig izgulok, illetve tulajdonképpen csak a premieren, és ez utána teljesen feloldódik. Lett is egy kedvenc mondásom: a félelmed nem te vagy. Elképzeljük, hogy hogyan cselekednénk, előre van a fejünkben valami, hogy mit fognak mondani vagy mi van akkor, hogyha nem sikerül. Közben pedig, ha az ember megfelelően felkészül, ha beleteszi mindazt, amit ő gondol, akkor tulajdonképpen mi baj történhet? Mindig az a nagyon rossz, amikor azért kell izgulni, mert nem tudtam - slendriánságból, feledékenységből - vagy nem tettem meg mindent azért a dologért. Mert ha az ember mindent megtett, az számít igazán.
