Már javában zajlanak a Radnóti Színház legújabb bemutatójának, a Karamazov testvéreknek próbái (premier: december 21!). A karácsonyi hangulatról az apagyilkosság üdítő témája és Alfred Shnittke „enyhén” diszharmonikus zenéje gondoskodik…
Valló Péter rendező és a társulat nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy színpadra állítsák Dosztojevszkij utolsó, majdnem kilencszáz oldalas nagyregényét. Egy kis múltidézés: A Karamazov testvéreket országszerte számos helyen műsorra tűzték már az évek során, Debrecentől Székesfehérváron át a budapesti Vígszínházig. A legutóbbi, emlékezetes előadás Laboda Kornél zsámbéki rendezése volt. (Ez utóbbi a mi szempontunkból azért is érdekes, mert a radnótis változathoz hasonlóan Adorjáni Bálint játszotta benne Dmitrij Karamazov szerepét.) Ebből is látszik, hogy rendkívül összetett és örökérvényű történetről van szó, amely számos színházi alkotó fantáziáját megragadta.
Egy regény esetében a rendezőnek és a dramaturgnak sokkal nehezebb dolguk van, hiszen egy eredetileg jóval nagyobb terjedelmű anyagból kell kiválasztaniuk az őket érdeklő részeket, úgy, hogy a végeredmény mégis koherens egész legyen. Ez mindig sok lemondással jár. Morcsányi Géza adaptációjából például tudatosan kimaradtak a női szereplők. Az olvasópróbán a rendező viccelődve elmondta, hogyha ők is megjelennének a színen a maguk komplexitásában, másnapra sem lenne vége az előadásnak. Elhangzott az is, hogy a szöveg, és így az előadás, nem elégszik meg a történet puszta elmesélésével. A szereplők a fontos erkölcsi és teológiai kérdésekről való elmélkedés közepette (szinte) vérre menő vitákba bonyolódnak.
Az előadás jelenetek helyett képekből, epizódokból áll. Mindegyiknek külön címe van, akárcsak egy Tarantino-filmben. A Bagossy Levente által tervezett ikonosztázszerű díszlet remekül alkalmazkodik a rendező elgondolásaihoz. A színészek keveset mozognak, nem csak azért, mert az Oresztészben már eleget mozogtak , hanem azért is, hogy minél árnyaltabban tudják közvetíteni a szereplők mondatait. Az elmúlt hetekben az Andrássy útra nyíló próbateremben remek lehetőség volt arra, hogy a színészek megtanulják, és jól kigyakorolják a jeleneteket, valamint hogy barátkozzanak a szöveggel és egymással. Az utóbbi kiválóan ment, az előbbivel azért természetesen kicsit küzdeni kellett. Valló sokat elemezte a szöveget, hogy segítsen a fiúknak a szerepek átélésében és a bonyolultabb mondatok megértésében. Ha pedig mégis elakadtunk, nálunk volt a regény is, amely minden reggel velünk együtt várta a büfében a próba kezdetét.
Pénteken visszatértünk a színpadra és indulhat a véghajrá. Hamarosan készen lesz a díszlet és a jelmez, jön a zene és a világítás, az előadás pedig lassanként elnyeri végső formáját…
- Oláh Kriszta -
Portréfotók: Falus Kriszta
Olvasópróba fotók: Dömölky Dániel
