A Radnóti Színház a 2013/2014-es évadban indította el az Irodallam sorozatot, amelynek keretében a vállalkozó szellemű színészeknek alkalmuk nyílik, hogy egy estére kizárólag az övék legyen a színpad, és a saját ízlésüknek, kedvüknek, személyiségüknek megfelelően mutassák be egy hozzájuk közel álló író, költő műveit. A sorozat előző évadban bemutatott előadásai a 2014/2015-ös évadban ismét műsorra kerülnek, így január és március között három fiatal művész önálló irodalmi estjét tekinthetik meg a nézők, minden alkalommal Dinyés Dániel zenész-zeneszerző közreműködésével.

Andrusko Marcella, Szávai Viktória és Adorjáni Bálint arról mesélt, hogy milyen a viszonyuk a versekhez, mennyire nehéz egyedül állni a színpadon, és mit kedvelnek leginkább a saját műsorukban. 

Szoktatok verseket olvasni?

Adorjáni Bálint
Ritkábban állok neki verset olvasni, mint regényt vagy novellát. A vers olyan desztillált gondolatokat tartalmaz, amibe nehezebb belekezdeni. De ha már elkezdem, akkor muszáj többet olvasni. Beleveszni azokba a versekbe, amik megérintenek.

Andrusko Marcella
Ha valami miatt eszembe jut egy vers vagy csak egy sor, ami nem tudom, honnan van, esetleg szóba kerül egy költő, akkor szoktam fellapozni a kötetet vagy rákeresni az Interneten és utána olvasni. Nemrég volt a Szabó Balázs-féle versforradalom a facebookon, véletlenül szembejött egy Háy János-vers, ami nagyon megfogott. Számomra az a jó vers, ami pontosan rögzít egy pillanatot vagy hangulatot. És ha ez találkozik azzal, ami éppen bennem van, ami foglalkoztat, akkor azt nagyon sokszor elolvasom. És persze aztán a szerző több más írását is.

Szávai Viktória
A versolvasás nálam összekötődik egy bizonyos lelkiállapottal. Amikor magam alatt vagyok, akkor szoktam versesköteteket elővenni. A versek jó hatással vannak rám. Változó, hogy kit olvasok olyankor. Sokszor nyúlok Pilinszkyhez, de József Attilához is; elolvasom azt a húsz-huszonöt verset, ami szívügyem volt tizenöt, huszonöt és harmincöt éves koromban is. Segítenek eligazodni.

Mindhárman először tapasztaltátok meg, hogy egyedül álltok a színpadon. Milyen érzés?

Andrusko Marcella
Nagyon jó az a hosszan tartó, koncentrált figyelem, amit eddig csak pillanatokra éreztem. Leírhatatlan az érzés, hogy bizalmat adnak és jönnek velem a nézők. Sokkal jobban érzem, meddig mehetek el, ezért aztán az előadáson rengeteg dolog máshogy alakult, mint ahogy próbáltuk. Viszont nem vagyok végig egyedül, ott ül, áll - és nem csak a zongoránál - Dinyés Dániel! Ez egy közös munka Danival, ketten találtuk ki az estet, és a zenéket is ő írta.

Adorjáni Bálint
Én is éreztem közben a közönséget, hogy mikor kell tempót váltani, új lendületet adni. Nagy lépés volt a színészi felnőtté válás útján. Meg akartam tapasztalni, mire vagyok képes, tudok-e érdekes lenni ennyi ideig.

Szávai Viktória
Isteni érzés. Szeretem ezt a fajta felelősséget, ami persze teljesen más jelenlétet követel, mint egy színházi előadás. Nem azzal foglalkozom, hogy érdekes vagyok-e, lankad-e a figyelem, elég feszes-e a ritmus, hanem egyszerűen olyan érzés, mintha lehúznám magamról minden rétegemet, és ott állnék 1 óra 10 percen keresztül, hogy tessék, nézzetek, ilyen vagyok, gondolkodjatok velem. Persze ehhez a nézőtől is kell egy másfajta attitűd, hagynia kell, hogy a versek atmoszférája hasson rá, mert ha nem szippantom be a közönséget, tíz perc után kölcsönösen kibírhatatlan az egész.

Adorjáni Bálint
A versnek megvan a dallama, sok mindent kinyit az emberben pont amiatt, mert letisztult, sűrű forma; a szöveg zeneisége zsongat, tudat alatt hat, egy utazásra indít. Legutóbb eljött egy ismerősöm megnézni az estem Budaörsön, ott ült egy méterre tőlem, és egyszer csak azt láttam, hogy átül hátra egy kanapéra. Azt választotta, hogy inkább csak hallgatja a verseket.

Szávai Viktória
Hasonló tapasztalatom volt nekem is. Amikor utoljára játszottam a Weöres-estet, ült az első sorban egy férfi, aki végig nem nézett föl. Megőrültem tőle, hiszen ott volt az orrom előtt. Miért nem néz rám? Hova mered? Mire gondol? Utána odajött és elmondta, mekkora élmény volt neki az este; egy nehéz nap után rettenetesen fáradtan érkezett és inkább a szövegre próbált koncentrálni. És akkor megértettem, hogy nagyon különböző befogadói állapotok vannak. Ő így tudott figyelni akkor.

Mit szerettek a legjobban a saját estetekben?

Adorjáni Bálint Az egész a szívem csücske. Nagyon szeretem ezeket a verseket. Nyilván azért, mert valami hasonlót gondolok most a világról, mint amit Szabó Lőrinc versei sugallnak. Az ő szövegein keresztül saját magamról tudtam vallani, saját véleményem tudtam elmondani. Az est olyan, mint én vagyok. Minden betűjével, minden hangjával egyetértek. Szabó Lőrinc örököse azt mondta, nagyon megijedt, amikor látta, hogy Brel-sanzonok is lesznek, de aztán ő maga is rácsodálkozott, hogy milyen jól kiegészítik egymást a versekkel. Meglepte őt a válogatás is, nem gondolta, hogy egy Szabó Lőrinc-est ilyen is lehet. Nekem ilyen a Szabó Lőrincem.

Andrusko Marcella
Parti Nagy Lajos írásai nemcsak jó történetek, amiket jó elmondani, de irodalmilag is értékes szövegek, amiknek a megismerése már önmagában is élmény. Az én estemben bábozás is van. Sokaknak az is új volt, hogy a báb nem kizárólag Misi Mókust jelent, hanem egy olyan színházi forma, ami hozzáad valamit a szöveghez. Összeér a kettő. Lajosnak is nagyon tetszettek a bábok, és tőle kaptam a legnagyobb dicséretet is: azt mondta, olyan szövegek is elhangzottak, amiket most hallott először érvényesen megszólalni.

Szávai Viktória
Weöres kamaszkori mániám volt. Azt hittem, ismerem, de az egész munka hatalmas rácsodálkozás volt. Felért egy önismereti tréninggel, vagy egy meditációs tanfolyammal. A legdöbbenetesebb felismerés számomra, hogy Weöres női költő, és az estem is alapvetően ezt a női energiát közvetíti 30 versen keresztül, Weöres kamu nyelven írt verseinek megzenésítésével, amelyeknek mindegyike egy-egy stílusjáték. A megzenésítésért hála Dinyés Dánielnek, aki zongorán- és Szarvas Dávidnak, aki ütőhangszereken kísér.
Szerintem mindhármunk estje egy meglepő, bensőséges utazás saját magunkba. Akinek van valami elképzelése arról, hogy milyen körülbelül egy irodalmi est, felejtse el, és vállalja a kockázatot. Egészen mást fog látni, mint amire számít.

Készítette: Hárs Anna

Portréfotók: Falus Kriszta

Előadásfotók: Pap Zsuzsanna és Dani Viktória