Mit csinál egy dramaturg? Erre a kérdésre próbál választ adni a jelen írás. Az eddigi interjúkhoz képest nehéz helyzetben vagyunk. Ha azt olvassuk: világosító, asszisztens, súgó, akkor meg tudjuk határozni, milyen feladatok állhatnak a kifejezések mögött. Azonban ha a dramaturg szó jön velünk szembe, sok esetben pislogó tekintetekkel találkozunk. Ez az a színházi munkakör, ami olyan szerteágazó, hogy kevesen tudnák a lényegét pontosan meghatározni és elmagyarázni. Esetünkben Hárs Anna megpróbálkozik a feladattal.
Akik nélkül nem… című, színházi háttérembereket bemutató sorozatunkban most Hárs Annával, a Radnóti Színház dramaturgjával ismerkedhetnek meg. Elsőként Bálint András mesél róla saját szavaival.
Hárs Annát úgy ismertem meg, hogy szükségem lett egy fiatal, érzékeny, művelt és némileg gyakorlott dramaturgra.
Meghallgatást hirdettünk, afféle dramaturg-castingot, többen jelentkeztek, néhányukkal személyesen beszélgettem, meghallgattam néhány kollega véleményét, aztán Annát hívtam vissza. Jó volt beszélgetni vele. A dramaturg tudniillik a színigazgató egyik legfontosabb társalkodó-társa.
Anna okos, tájékozott, látszólag gátlásos lány (mert harminc múltán is megőrizte bölcsészlányságát), de ha jobban megismered: jó humorú, éles nyelvű és szellemes. És megbízható!
Undorítóan forró nyár volt, mikor a Jelenetek egy házasságból példányát készítettük. Behúzódtunk a Budapest körszálló klimatizált presszójába, nap mint nap órákat töltöttünk ott, hangosan olvastunk egymásnak, értelmeztük és javítottuk a szöveget: én Johan mondatait, ő Marianne szövegét. A néhány kósza vendég azt hitte, hogy jelenetet lát egy házasságból.
Az Úr és kutya című estem előkészítésében sokat segített irodalmi műveltsége, és elszánt kutyaszeretete: akár Homéroszt kértem, akár Goethét, akár Dsida Jenőt. Ha azt kértem, nézze meg, hol szerepel Shakespeare-nél kutya, másnapra szállította. És ő lelte meg az est gyönyörű záró versét Zelk Zoltántól.
A Heltai naplója több szövegváltozatát is felolvastam neki: ő mindig kíváncsian figyelt, bizonytalanságaimat nyugtatta, számos esetben konkrét szerkesztői ötletekkel segített.
Éjszakai próba után, mikor már nem jár villamos, és ő otthon hagyta a biciklijét, gyakran viszem haza kocsival, lakása épp utamba esik. Ilyenkor holtfáradtan elemezzük az aznapi eseményeket, panaszkodunk, és gyakran csak hallgatunk. Egy jó dramaturggal van miről hallgatni…
/Bálint András/
Hogyan kerültél a Radnóti Színházba?
Az egyetemről a kecskeméti Katona József Színházba kerültem gyakorlatra és utána ott is töltöttem két évadot. Aztán egyszer csak felhívott Bálint András, hogy dramaturgot keres a színházba, és három vagy négy különböző helyről is ajánlottak engem, ami felkeltette az érdeklődését: mégis ki lehet az a titokzatos Hárs Anna. Többször találkoztunk, ismerkedtünk, beszélgettünk – hol Csehovról, hol az MBT cipőkről. Kölcsönösen rokonszenveztünk egymással, úgy tűnt, tudunk együtt gondolkozni. Ez az ötödik évem itt.
Mi az a dramaturg?
Ez nagy titok, senki nem tudja biztosan. Azért nehéz erre válaszolni, mert a dramaturg alapvetően a szöveggel dolgozik, de nagyon sokféle dramaturgi munka van. A Radnóti dramaturgjaként elméletileg minden szöveges dolog átfut rajtam, ami a színházból kikerül: szórólapok, próbanaplók, a honlapunkra és a Facebook-oldalunkra kikerülő szövegek. Beszámolókat, pályázatokat írok, én készítem a havi műsor hátoldalán lévő Szín-lapot, az előadásokhoz kapcsolódó tablókat, javaslatokat teszek az évadtervre. A klasszikusok mellett ismernem kell az új magyar és külföldi drámákat, és hozzám futnak be az önjelölt szerzők darabjai is. A Radnóti színházpedagógiai programjában is aktívan részt veszek, foglalakozásokat, beszélgetéseket tartok. Az anyaszínházamban két produkcióban dolgozom egy évadban, és vendégeskedem is itt-ott, nem csak dramaturgként, de íróként, fordítóként is. Az pedig, hogy egy produkcióban mi a dolgom, leginkább attól függ, hogy kikkel és milyen jellegű előadásban dogozom éppen. Van a legrosszabb verzió, amikor nagyjából asszisztensként használ valaki. Én azokat a dramaturgi munkákat szeretem, amik teret engednek a kreativitásnak.
Azzal a rendezővel jó együtt dolgozni, aki számít rám, akit érdekel a véleményem a darabról. Például Bálint Andrással: ha ő rendez, gyakorlatilag minden mondatot végigrágunk együtt. A dramaturgnak beszélgetőtársnak is kell lenni, jót tesz a rendezőnek, ha hangosan gondolkodik. Valló Péterrel is szeretem a közös munkákat, ő nagyon okosan, pontosan elemez, és blazírt hangon, de rendkívül szellemesen fogalmaz.
Mennyiben vagy a színészek munkatársa is?
Én még a főiskolán azt tanultam, hogy a dramaturgnak a rendezővel kell beszélnie. Bármilyen csábító is időnként, nem lehet a rendezőt megkerülve instruálni a színészt. Az esetek túlnyomó részében én ezt be is tartom. Persze, ha egy színész kérdezi a véleményem, szívesen elmondom, mit gondolok.
Hol dolgozol még a Radnóti Színházon kívül?
Dialógíró vagyok egy napi sorozatnál, vendégeskedtem már több vidéki és budapesti színháznál, és tag vagyok a Lengyel Anna vezette, elsősorban dokumentumszínházi előadásokat létrehozó PanoDrámában is, ahol dramaturgként és színészként is dolgozom. Ez utóbbi nagyon érdekes tapasztalat számomra. Sosem gondoltam, hogy belülről csak egy kis szelete látszik az egésznek, furcsa érzés, hogy nem tudom, egy-egy jelenet hogyan hat kívülről. Nagyon hasznos tudás dramaturgként, hogy a színész milyen nehéz helyzetben van, és visszaigazolás is: jó a dramaturg a háznál.
Mikor kapcsolódsz be egy próbafolyamatba?
Jóval az olvasópróba előtt. Onnantól, hogy megvan a darab, elkezdek dolgozni a rendezővel vagy a rendező útmutatása szerint a szövegen. Meghúzom, átírom. Sok olyan darab van, ami ma már túlírtnak, szájbarágósnak hat – minden felgyorsult körülöttünk, ehhez a színházban is alkalmazkodni kell. Miután elkészül a példány, a próbaidőszak elején, a rendelkezőpróbák alatt végig jelen vagyok. Ilyenkor bármilyen kérdés felmerülhet, bármilyen probléma előkerülhet, aminek a megválaszolásában segítenem kell. Ezután szerencsés egy ideig távol maradni: hagyni kell a színészeket próbálni, és nekem is el kell távolodnom, hogy a próbafolyamat végén ismét képes legyek kívülről nézni a produkcióra. Mert szükség van egy külső szemre.
Mi volt eddig a legkedvesebb munkád a Radnótiban?
Több is volt. Az egyik az Oresztész. Szeretem magát az előadást is és nagyon jó volt Horváth Csabával együtt dolgozni. Ő olyan rendező, aki képekben gondolkozik, ez nagyon más, mint amit én csinálok. Érdekelt, hogy ő mit bont ki a drámából, mi érdekli belőle, és mit lehet abból elérni. Szerettem nagyon a versek és slam poetry keverékéből összeállított Pacalos pizzát is, ami az én kezdeményezésemre jött létre. De az aktuális kedvencem Bálint András Heltai-estje. Érvényes, megrázó és vicces egyszerre. Klassz munka volt egy viszonylag szabadon variálható szövegtengerből összeállítani az előadás szövegét. András remek dramaturg – a színészek között sok jó dramaturg van egyébként.
Dramaturgként mennyire tartod írónak magad?
Szerintem van egy skála, aminek az egyik végpontján a rendező, a másikon pedig az író van, és ezen minden dramaturg elhelyezkedik valahol. Én közelebb állok az íróhoz, érdekel a szöveg létrehozása a semmiből, a valóság darabkáiból, a saját élményeimből. A rendezés teljesen hidegen hagy. Sokkal jobban izgatnak a szövegben rejlő értelmezési lehetőségek, mint egyetlen változat kiválasztása. Számomra izgalmasabb kérdéseket föltenni, mint válaszokat adni.
Széplaki Nóra
A sorozat előző részei:
- Akik nélkül nem... Farkas Erzsébet
- Akik nélkül nem... Dudás Zsuzsa
- Akik nélkül nem... Kovács János
- Akik nélkül nem... Dani Viktória
- Akik nélkül nem... Baumgartner Sándor
- Akik nélkül nem... Őri Rózsa
- Akik nélkül nem... Lesti Kinga
- Akik nélkül nem... Daróczi Gabi
- Akik nélkül nem... Bóné József
