Radnóti

A kézbesítő szóról egy öreg bácsi jut eszembe, aki kopott egyenruhában és oldaltáskával hordja ki a hivatalos leveleket. A sztereotípiámat Magyar Éva, a színház kézbesítője első pillantásra megdönti. Évi boltba szalad, levelet ad föl, a színház heti munkarendjét osztja ki a munkatársaknak, régi fényképeket archivál, és teszi mindezt hatalmas mosollyal és végtelen energiával. És ahogy ez már megszokott, a munkakörét neki sem a szerződésben felsorolt feladatok határozzák meg...

Akik nélkül nem… című interjúsorozatunkban ezúttal Magyar Éva színházi kézbesítővel beszélgettünk. Elsőként Martin Márta mutatja őt be saját szavaival.

Mit csinál egy dramaturg? Erre a kérdésre próbál választ adni a jelen írás. Az eddigi interjúkhoz képest nehéz helyzetben vagyunk. Ha azt olvassuk: világosító, asszisztens, súgó, akkor meg tudjuk határozni, milyen feladatok állhatnak a kifejezések mögött. Azonban ha a dramaturg szó jön velünk szembe, sok esetben pislogó tekintetekkel találkozunk. Ez az a színházi munkakör, ami olyan szerteágazó, hogy kevesen tudnák a lényegét pontosan meghatározni és elmagyarázni. Esetünkben Hárs Anna megpróbálkozik a feladattal.

Akik nélkül nem… című, színházi háttérembereket bemutató sorozatunkban most Hárs Annával, a Radnóti Színház dramaturgjával ismerkedhetnek meg. Elsőként Bálint András mesél róla saját szavaival.

"Lefagytam, azt sem tudtam, hol tartok" - hangzik egy előadás szünetében a büfében. Minden előadás elkészítése során egyszer csak felvetődik az a probléma (általában a legutolsó héten), hogy hol foglal majd helyet a súgó. A próbaidőszak alatt természetes, hogy az első sorban ül, hogy a színészek bármikor segítséget kérhessenek tőle.
Aztán egyszer csak felborul az elmúlt hetek jól bevált rendszere, megérkezik a néző, és a súgó kényszerűen új helyet keres. Függönyök mögött, eldugott sarkokban, ajtók között, ott, ahol a legkevésbé zavar és a legészrevehetetlenebb. Így senki nem tudja, hol van, gyakran még a színész sem...

Akik nélkül nem... sorozatunkban most Farkas Erzsébettel, Böbével, a Radnóti Színház súgójával beszélgettünk. Elsőként Gazsó György mutatja be őt saját szavaival.

A Radnóti Színház varrodája egyetlen zsúfolt szobából áll. A pulton, a szekrényeken, vasalódeszkákon anyagdarabok, ruhakupacok egymás hegyén-hátán, ezek alól néhol előtűnik egy-egy gombhalom, varrógép, tollcsomó... Szeptember végén járunk. A varroda ajtaja nyitva, a lámpák égnek, odabent festékszag gomolyog, a bent található ruhák száma valószínűleg rekordot dönt. Dudás Zsuzsa, centivel a nyakában, telefont szorítva a füléhez épp Zöldy Z. Gergely jelmeztervezővel egyezteti első bemutatónk, a Lear király jelmezeit. Nincs már sok idejük, a premierre mindennek tökéletesen kell mutatnia a színészeken…

Folytatjuk a tavalyi évadban megkezdett sorozatunkat a Radnóti Színház munkatársairól, akik nélkül nem jöhetnének létre estéről estére az előadások, vagyis színházi háttérszakmákat mutatunk be közelről. A kulisszák mögött tevékenykedőket minden alkalommal egy színész jellemzi először, majd a háttérdolgozóval olvashatnak interjút.

Egy repertoárszínházban estéről estére más előadás várja a nézőket, vagyis minden alkalommal különböző díszletelemeket építenek be a díszítők a színpadra. A munka koordinálását és irányítását a színpadmester végzi. Az idei évadban először Kovács Jánossal beszélgetünk arról, hogyan kerül az üres színpadra esténként például a sivatag, egy svéd nappali, az ókori Athén vagy akár Platonovka.