A színházi alkotók sokszor merítenek személyes élményeikből, így most előadásaink kapcsán, azok tartalmára asszociálva ugyanazt az 5-6 rövid kérdést tesszük fel az alkotóknak (legyen az színész, díszítő, rendező vagy jelmeztervező.) A hatodik részben az Anatol és a nők című előadás három szereplőjét, a darab zeneszerzőjét és a kellékesét kérdeztük. Az előadást legközelebb november 26-án és december 5-én láthatják!

1. Ismersz-e személyesen mai Casanovát?
2. Melyik korba, évszázadba mennél vissza a legszívesebben, és miért?
3. Mit gondolsz arról, aki több vasat tart a tűzben a szerelmi életében?
4. Számodra mi jelenti a felhőtlen kikapcsolódást?
5. Szereted a darab helyszínéül szolgáló Bécset?

Pál András (Anatol)

1. Igen, ismerek. Érvényesnek tartom ezt a fajta életmódot, mert nyilván egy Casanova a határait keresi. Én nem hiszek a vadász - áldozat dologban nő és férfi között. Szerintem egy kapcsolat két egyenrangú emberen múlik, de mindig könnyű azt mondani egy csalódás után, hogy valaki valakit átejtett. Mindig lehet előre tudni, hogy mi a helyzet, és szerintem csak azt próbáljuk eljátszani, hogy rettenetesen erkölcsösek vagyunk és tudjuk, hogy mit szabad és mit nem. Közben meg bármit szabad, és bármit nem. Két ember a saját törvényeit fekteti le, és utólag valaki mindig ekézve van. Úgyhogy hajrá Casanovák!

2. Nagyon sokba. A reformkort rettenetesen szeretem, nem tudom, miért. És nagyon visszamennék Szicília összes történelmi fordulópontjára. Rajongok azért a helyért. Ott él a nővérem és a családja, ezért visszajáró vagyok. Minden nép átment rajtuk, mint rajtunk is, így komoly lelki hasonlóságot vélek felfedezni köztük és köztünk. Ezzel nagyon tudok azonosulni. Felszabadít az, hogy ők ennek tudatában vannak, ezzel foglalkoznak, ez a keresztjük és az erényük is. Ennek az eredménye, hogy semmi másban nincs bizodalmuk, csak a családban. Az szent. És én ezt végtelenül tisztelem.

3. Ez egy veszélyes dolog, ami valószínűleg azzal függ össze, hogy az illetőnek fogalma sincs arról, hogy mit akar. Ez persze természetes állapot, sőt, szerintem sokkal többször van ilyen, mint amikor az ember tudja, hogy mit akar. Ez tiszteletben tartandó és kezelhető. De félreértés ne essék, én nagyon hiszek a szerelemben meg a kapcsolatban, és a társas létben. A nagyszüleim 65 évig voltak együtt, és haláluk napjáig kézen fogva sétáltak az utcán és flörtöltek egymással, én ebben nőttem föl.

4. Nem tudok teljesen kikapcsolni, nagyon erős önkontrollal rendelkezem. Ha elmegyek Szicíliába a tengerparton feküdni, és magamba szívni a több ezer éves kultúrát és a gyönyörű tájat, akkor is kell minimum öt nap, amíg elhiszem, hogy most nincs dolgom. És még akkor is kreálok... például ki kell menni a halpiacra. Azt hiszem, az kapcsol ki igazán, amikor az unokaöcsémékkel, unokahúgomékkal vagyok, tehát gyerekek közt. Meg a kosárlabda: a csapatsport, a játék, a tánc.

5. Sokszor voltam Bécsben, nagyon kedvelem, a reformkorban megjártam volna. Most túl nett, és rendezetlenül vegyes. Nekem Bécs Hundertwasser, attól kész vagyok. De sokkal jobb hely Budapest. Bécs kapaszkodik vissza a múlt századi fényéhez, és az nem érdekel. Gyönyörű város és jó happeningek vannak, de valahogy az egész egy furcsa avítt jelmezben van, nem önmaga. Budapest ennél élőbb hely.


Kováts Adél (Gabriele)

1. Nevet is mondjak?

2. Egyikbe sem. Mit csinálnék ott a szeretteim nélkül?

3. Nem foglalkozom mások magánéletével.

4. Alvás, úszás, gyerekemmel levés, szeretkezés, jó könyv, koncert, tánc vagy színház, vacsora Bandinál…

5. Nem ismerem annyira, hogy válaszolni tudjak erre a kérdésre.


Schneider Zoltán (Max)

1. Persze.

2. A lovagkorba mennék vissza, mert akkor nem kellett fogat mosni. Romantikus vagyok, és ez a kor mindig is vonzott valamiért. Hősnek lehet lenni, és van egy nő, aki odaadja a kendőjét.

3. Szerintem mindenkivel előfordult már, de most, hogy nős vagyok, elítélem. Aki több vasat tart a tűzben, az még keresgél. Ha megtalálta, akkor nem száll már fűről-fára.

4. Ha itthon vagyok, ahol azt csinálom, amit szeretnék. Szeretek barkácsolni meg főzni. Én jól elvagyok ezzel. Munkával, fizikai feladatokkal tudok a legjobban kikapcsolódni.

5. Semmi közöm Bécshez. Sok hasonlóság van Budapest és Bécs között, de nekem inkább Budapest tetszik. Kétszer voltam eddig Bécsben, egyszer lefulladt a kocsim, és a második út sem sikerült jól. Én röghöz kötött vagyok. Ha utazom, akkor inkább irány a Hortobágy.


Dinyés Dániel (zeneszerző)

1. Igen, ismerek. De én a Casanovákat soha sem irigyeltem, rettenetesen sok zűr van ezzel a típusú élettel.

2. 1780-tól 1860-ig szívesen éltem volna, ez az időszak különösen érdekel, főképp a zene miatt. Ekkor a művészeti élet olyan szoros összefüggésben volt a történelemmel, ami a későbbi korokban teljesen példátlan. A művészet be tudta teljesíteni hivatását: primér módon hatott az emberekre, a társadalomra. Szívesen találkoztam volna Beethovennel, Wagnerrel, Schillerrel, Goethével, Heinével. Valamint Lisztre is borzalmasan kíváncsi lettem volna, ő például egyáltalán nem volt Don Juan, ez csak városi legenda. Emellett a francia forradalmat is szívesen megnéztem volna – 9 évesen –, a magyar rendszerváltáskor is éppen ennyi idős voltam, ekkor már mindent fel lehet fogni.

És egy másik időszak is érdekelne: 1902-1918-ig a századforduló Párizsában is szívesen éltem volna.

3. Nagyon félős, gyáva embernek tartom, önértékelési problémákkal. Olyannal még nem találkoztam, aki ezt élvezte volna. Két sörig mindenki azt mondja, hogy élvezi, de négy sör után mindenki köszörüli a torkát, hat sör után sír.

4. A feleségemmel elutazunk Olaszországba, és múzeumtúrázunk. Firenzében már vagy nyolcszor voltunk, de Róma, Milánó is kedvelt úticél, és persze London és Párizs múzeumaiban is szívesen megfordulunk.

5. Kb. három éve minden nyáron két hónapot éltünk Bécsben, az egyik legjobban élhető városnak tartom a világon. Nagyon értelmesen felépített város, de mégis kisvárosias, ahol kedvesen rákényszerítenek arra, hogy este nyolc után ne vásárolj, hanem menj haza a családodhoz, délelőtt ülj be egy kávézóba és reggelizz meg nyugodtan. De ha mégis esti programokra vágysz, arra is van lehetőség.


Matusz Gergely (kellékes)

1. Nem.

2. A barokkba egyértelműen, a kor stílusa miatt. Persze csak akkor tetszene, ha gazdag úr lennék.

3. Hogy jól teszi. Én alapvetően monogám típus vagyok, de ennek is megvan az izgalmas oldala és varázsa.

4. Én akkor is ki tudok kapcsolódni, ha elmegyek egy másik színházba, bár ahhoz nagyon jó darabot kell látnom, különben elkezdem szakmai szemmel nézni. Legfőképpen a kirándulás és a szabad levegő tölt föl.

5. Igen, leginkább a barokk jellege és a hangulata miatt. Azért is kedvelem, mert nagyon hasonlít Budapestre, és a magyar fővárost is nagyon szeretem.

Portréfotók: Falus Kriszta

Előadásfotó: Bálint Dániel