Arthur Schnitzler: Anatol. Olvasópróba. A színészek, az ügyelő, a súgó, a dramaturg, a kelléktárvezető, a ruhatárvezető, a világosító, egyszóval mindenki, akinek dolga lesz az előadással a társalgóban – magyarul büfében – tömörül. Ja, és persze az igazgató, aki ezúttal a rendező is egy személyben.
Bálint András szemmel láthatóan izgatott: izgatja az előtte álló munka. Lelkesíti, örül neki. Érződik, hogy őszintén kedveli a darab báját, humorát. Szereti Schnitzler finomkodó, buja, álmokkal és vágyakkal teli, gömbölyű, elegáns, francia pezsgő és sacher torta ízű világát. A Schnitzlernél valamivel súlyosabb, sötétebb atmoszférát teremtő Joseph Roth-tól idéz: „Fiatalok voltunk. Igaz, megfordult fejünkben a házasság, mint az élet egyik elkerülhetetlen következménye, de csak úgy gondoltunk rá, ahogyan az ember az érelmeszesedésre gondol, ami valószínűleg húsz-harminc év múltán szükségszerűen utoléri.” Ezt jelenti majd Anatolnak is a házasság. A véget.
Bálint András elöljáróban vázolja a megvalósításra vonatkozó elképzeléseit. Zene is lesz. Schnitzler kortársa, a legendás bécsi hegedűművész és a maga korában elképesztően népszerű zeneszerző, Fritz Kreisler művei. Keres Emil felnevet. „Ismered?”– kérdezi Bálint András. „Rokon” – bólint Emil bácsi. „A nagyapám unokatestvére volt.”
Bagossy Levente díszletterve osztatlan sikert arat. A helyszín egy fotóműterem. Itt jelennek meg Anatol nőkkel kapcsolatos emlékei. A színpad közepén egy legördülő, széles papírív fut majd, túlnyomórészt az lesz a játéktér. A különleges babaházra emlékeztető, aprólékosan kidolgozott makett láttán a színésznőkben megbúvó kislány szeme felcsillan. „Amikor megismerkedtem a feleségemmel, férfiatlannak tartotta, hogy ilyen mütyürkézős munkám van.” – vallja be a tervező. „Milyen jó, hogy nem hagytál föl vele.” – mondja elismerően Kováts Adél.
Ezek után Bálint András fölolvassa a darabot. Nem nagyon színez, inkább csak értelmező olvasás ez, közben lopva a színészek reakcióit fürkészi. Helyenként megtorpan, apró magyarázatokkal szakítja meg a szövegtengert. Egy szünettel majdnem kétórás a felolvasás. Öt jelenet. Minden jelenetben új lánnyal/nővel/asszonnyal látjuk Anatolt.
Az olvasópróba után a rendező a címszereplőre pillant: „Fogod bírni?” – „Persze.” – feleli Pál András imponáló hetykeséggel. Bálint András mosolyog.
[miszerint]
(olvasópróba fotók: Dömölky Dániel
makettfotók: Bagossy Levente)
