Lesti Kingával, a Radnóti Színház fodrásztárának vezetőjével egy Platonov előadás második felvonása alatt beszélgettünk – azaz próbáltunk, folyamatos megszakításokkal. Néha készülődő színésznők jöttek be elvégezni sminkjükön az utolsó simításokat, mások csak lazítani, pihenni, beszélgetni, felkészülni tértek be a fodrásztárba. Ezt a helyet az általános nyugalom uralja, a polcokon elhelyezett színes tárgyak különböző emberektől valók, mindenkinek van itt valamije, mindenki kapcsolódik valahogyan a helyhez. Nem véletlenül: Kingának, azaz Giginek elsődleges célja, hogy legyen egy kuckó a színházon belül, ahol mindenki otthon érezheti magát.
A színházi háttérembereket bemutató Akik nélkül nem… sorozatunk harmadik részében Lesti Kingáról, a Radnóti Színház fodrásztárának vezetőjéről tudhatnak meg többet. Elsőként Petrik Andrea mutatja őt be néhány sorban:
„Egy munkahelyen – és különösen igaz ez egy színházra – a minőségi munka az, amire a legérzékenyebb az ember. Itt mindenki egy dolgot szolgál: hogy az adott előadás a lehető legjobban sikerüljön és ehhez saját tudásunk legjavát adjuk.
Gigivel az Alkony című előadás próbái alatt ismertük meg egymást. Azóta jöttem rá, amióta együtt dolgozunk, hogy a fodrászat mennyire hivatás, hogy igazán alkotó és önkifejező szakma. Ő az, aki soha nem elégszik meg a korrekttel. Felsőfokon végzi a munkáját, abba saját lényének legjavát rakja bele, ilyenkor a szemünk előtt töltődik fel, megtelik élettel, mindeközben folyamatosan figyel az egyéni igényekre.
A Hedda Gabler előadások során volt egy közös rituálénk. Mielőtt színpadra mentem, beültem Gigihez a fodrásztárba, csak mi ketten voltunk ott, együtt hallgattunk zenét; a személyiségétől, a hely hangulatától megnyugodtam, megfelelő állapotba tudtam kerülni. De nem csak ekkor, szinte bármikor számíthatunk rá. Például már évek óta festetem a hajam, ami miatt egy idő után vállalhatatlan állapotba került. Ez borzalmas, mert nekem napról napra dolgoznom kell a hajammal. Én nem törődtem vele, de Gigi rámenős volt, hogy igenis, most vágunk egy picit, most teszünk rá pakolást… és némi erőszakossággal gyönyörűen helyrehozta a hajamat. Ő a legfigyelmesebb ember, akit ismerek.
A köztünk lévő munkatársi bizalom az elmúlt évek alatt észrevétlenül alakult át baráti bizalommá. Ha bánat vagy öröm ér a magánéletben vagy a munkában, ő az első ember, akivel ezt megosztom. A Radnóti Színház színésznői kiváltságos helyzetben vannak az ő kezei közt. Ilyet csak kívánni tudok mindenki másnak is.”
/Petrik Andrea/
Lesti Kinga, fodrásztárvezető
Lehet, hogy hatalmas közhelyet fogok mondani, de ez a társulat olyan, mintha a második családom lenne. Ha bánat ér minket, közösen viseljük, ha örömünk van, együtt örülünk. Amikor Csomós Mari a Prima Primissima díjátadóra készülődött, bejött ide, mi segítettünk neki Daróczi Gabival, a női öltöztetővel, hogy minden a legtökéletesebb legyen. Mikor útnak engedtük, hazarohantunk, és Gabival állandó telefonos kapcsolatban néztük az élő közvetítést. Ahogy végre kimondták a nyertes nevét, euforikus állapotba kerültünk az örömtől, dagadtunk a büszkeségtől.
Hat éve kerültem ide, ez az első színház az életemben munkahelyként. Idő kellett, hogy megszokjam azt a rendszert, amiben itt folyik a munka. Mára már azonban itthon vagyok és szeretem, ha a fodrásztárban a többiek is otthon érzik magukat. Ennek érdekében például van bent egy polc, amin mindig van valami finomság: csokik, kekszek, az épp fogyókúrázóknak gyümölcs. Rászoktunk Móga Pirivel és Petrik Andival, hogy minden nap felváltva hozunk be valamit. Előadások előtt és alatt együtt nassolunk.
Szerinted miben más egy fodrász munkája a színházban, mint a hétköznapokban?
A színházban is meg kell tudni csinálni ugyanazokat a feladatokat, mint egy fodrászatban, de itt van egy hosszas munkafolyamat. A próbák kezdetén találkozom a jelmeztervezővel. Ő és a rendező határozza meg, hogy mit kell elkészítenem. Van, hogy konkrét elképzeléseket kapok, de előfordul olyan is, hogy csak körülírják a stílust, és a részletekben én döntök. Ehhez ismerni kell a különböző korok stílusát, hajviseleteit, hogy milyen volt például a 20-as, 30-as évek divatja, a századforduló vagy éppen a rokokó. A legutóbbi próbaidőszakban, a Buborékoknál például csak annyi információt kaptam, hogy legyenek a frizurák modern stílusúak. Ezeket kitaláltam, kipróbáltam, majd Remete Kriszta, az előadás jelmeztervezője véleményezte az ötleteket a főpróbahéten. Az öltözéses, maszkos – tehát sminkben és frizurában is zajló – főpróbák általában egy héttel a bemutató előtt kezdődnek. Ilyenkor minden nap délelőtt és este is próbálunk, kétszer kell elkészítenem a frizurákat, így ha valami nem sikerülne elsőre, van idő javítani, változtatni. Ilyen szempontból a legnyugodtabb próbaidőszakom a Hedda Gableré volt, amikor már az első főpróbán minden tökéletesre sikerült. Valló Péter, az előadás rendezője egyszer csak a színpadra kéretett, és azt mondta, hogy Wéber Kata haja tökéletes, és nem is gondolta volna, hogy amit ő elképzelt, azt ilyen jól lehet kivitelezni.
Mennyi időbe telik az előadások előtt a frizurák elkészítése?
Ez előadástól függ. A Platonovban például Petrik Andi haja tíz perc alatt elkészül. Ő parókát visel, ami előre be van fésülve és fel van tupírozva, már szinte készen rögzítem a fejére. Viszont amikor a színésznők saját hajából dolgozunk, az hosszabb idő, mert be kell sütni, fésülni, fel kell tűzni. Kezdés előtt a fiúknak stabilan fel kell ragasztanom a bajszokat, szakállakat, amiket adott esetben viselnek.
Előadás előtt sorban hívom be a színészeket, előre eltervezve, hogy mire mennyi idő szükséges, hogy este hétre elkészüljünk mindennel. Nem lehet csúszni vagy rontani, mindennek elsőre tökéletesnek kell lennie, nincs idő a javítgatásra. Szerencsére több színésznő szeret korán beérkezni az előadások előtt, például Martinovics Dorina vagy Móga Piroska, így velük hamar el tudok készülni. Ők biztos támpontot adnak ahhoz, hogy ne legyen csúszás.
Volt már olyan, hogy nem készültetek el kezdésre?
Nem, nem volt, nem is lehet ilyen. Nekem gondolnom kell a kollégáimra, össze kell dolgoznom velük. Miután én elkészültem, a lányoknak még fel kell öltözniük, megfelelő állapotba kell kerülniük ahhoz, hogy színpadra léphessenek. Mindig egyeztetünk az öltöztetőkkel, alkalmazkodunk egymáshoz, ehhez elengedhetetlen az öltöztető és a fodrász között a jól működő csapatmunka.
Azt mondtad, szoktatok parókákat is használni. Hogyan kell bánni egy parókával?
Ugyanúgy kell ápolni, mint a színészek saját haját. Mikor szükséges, megmosom őket, hajbalzsamot, esetleg pakolást teszek rájuk, be is lehet szárítani, csavarni, akár feltupírozni. Azokkal a parókákkal, amik igazi hajból készültek, nem pedig műanyagból, szinte bármit lehet csinálni. A műanyagból készült parókákkal nehezebb bánni, mert azok könnyen roncsolódnak, például hő hatására megolvadnak.
Volt már olyan „vészhelyzet”, amit előadás közben hirtelen kellett megoldanod?
Szoktak kisebb dolgok történni, amiket pillanatok alatt rendbe hozunk. Például ha egy frizura tartása előadás alatt meggyengül, azt két jelenet között megerősítem, hogy biztonságban érezze magát a színész. Talán csak egy kirívó eset történt: a Karamazov testvérek fotóspróbája alatt Adorjáni Bálint a színpadról kifelé menet a sötétben beverte a fejét és felszakadt a fejbőre. Be tudta fejezni a próbát, szünetben lefertőtlenítettük a sebet, és ahogy végzett, elment a sebészetre, ahol összevarrták. Szerencsére semmi nagyobb baja nem esett, viszont hosszú időn keresztül kötést kellett viselnie a fején, amit a nézők nem vehettek észre. Együtt kitaláltuk, hogy a kötésre sebtapasz kerül, arra egy feketére festett lapot, arra pedig a hajszínével megegyező pajeszt ragasztok. Nagy sikert arattunk az ötlettel, és szerencsére a nézőtérről senki nem vette észre, hogy a haja közé némi oldalszakáll keveredett.
Te döntöd el, hogy milyen típusú és márkájú termékekkel dolgozol a színházban?
Igen, én döntök, de végig figyelek az egyéni igényekre. Van, aki csak bio hajlakkot használhat, mert allergiás a fémszármazékokra, ezt észben kell tartanom. Minden művésznőnek van a fodrásztárban egy külön kis doboza, amiben a személyes, preferált smink- és hajszerei vannak, mindenkinek a kedvencét használjuk; ami a legjobb nekik, azokból dolgozunk.
Egyszer A csillagos ég című előadás első öltözéses, maszkos összpróbáján Kováts Adéllal kitaláltuk, hogy neki legyen becsavarva a haja. Hozott még korábban otthonról tépőzáras hajcsavarókat, hogy hátha egyszer jók lesznek valamire. Elővettem a fakkjából ezeket, gondoltam, ideje kipróbálni. Beletettem őket a hajába és megbeszéltem Adéllal, hogy kezdés előtt gyorsan kiszedem mindet. Na, ebből az kerekedett, hogy a rossz minőségű csavarók mind beleragadtak a hajába, szálanként kellett kifésülnöm az összeset, a többiek pedig hüledeztek körülöttünk, rettegtek, kell-e vágni... Na, azzal a lendülettel dobtam is az egészet a kukába. Ilyen itt nem történhet meg, egy színésznő sem kerülhet ilyen helyzetbe kezdés előtt.
Szakmai szempontból melyik a kedvenc darabod?
Most épp a Buborékok a kedvencem, sok benne a különleges frizura, jó velük foglalkozni, de közel áll hozzám a Vágyvillamos, a Platonov - Apátlanul, a Karamazov testvérek, a Bolha a fülbe, szerettem a Hedda Gablert, a Holt lelkeket… Azokat szeretem, amikben sok a munka, a kihívás. Az a jó, ha le vagyok foglalva, kedvelem az olyan előadásokat, amikben kiélhetem a kreativitásomat.
Széplaki Nóra
A sorozat előző részei:
