Egy majdnem szerelmi történet | interjú Valló Péterrel

A kötetekben Sartorius úr házai (Widowers' Houses) címen szerepel, Magyarországon mégis "A szerelem komédiája", "Szerelmi házasság", "A szerelem ára" címeken játszották George Bernard Shaw első színdarabját, amelyet 1892-ben írt. A Radnótiban A szerelmesek házai címen mutatjuk be Valló Péter rendezésében. Az interjút Kovács Krisztina készítette.

Közel áll a szerelmi megközelítés a Radnótiban születendő előadás víziójához?

Valló Péter: Ez a felszínen valóban egy szerelmi történet. Két fiatalról szól, akik megismerkednek, egymásba szeretnek, és megpróbálják valahogy rendesen élni az életüket, de a közeg, amelybe beleszülettek, velejéig züllött és romlott.
Egy erkölcsileg teljesen magába roskadt társadalomról ír Shaw, amelyből a fiatalok se tudnak kiszakadni, mert a szüleik és az ő szüleik is benne vannak nyakig. A két fatal, Trench és Blanche nem forradalmár típus. Egy nagyon viharvert szerelemben egymáséi lesznek, szépen tudomásul véve, hogy milyen nagy mocsok van az egésznek az alján.

0 Tovább

Milyen az érzelmi kultúrád? Hogyan munkálkodsz magadon, kezeled az indulataidat? Tudsz-e segítséget kérni és nyújtani?

Szerintem mindenki másmilyen ,,hozott” érzelmi kultúrával születik. Ez a nem egyformaságunk része. Nem mindegy azonban, hogy hova születünk: hiszem, hogy ez a választás az utunk része, és könnyíti vagy nehezíti azt. A szülői viselkedésmintánál pedig nincs erősebb, a retinánkba égve velünk marad, akár azért küzdünk, hogy megfeleljünk neki, vagy azért, hogy meghaladjuk azt. Úgy hiszem, csak a kiválasztottaknak adatik meg, hogy megfelelési kényszer nélkül éljenek.

Amióta az eszemet tudom, velem van a késztetés, hogy ,,dolgoznom kell magamon”. Ebben nagy szerepe van a vallásos neveltetésemnek, amellyel a folyamatos önvizsgálat és a „ne árts a másiknak” elemi követelménye az életem napi rutinjává vált, ami pozitív. Viszont így belém került az állandó megfelelésre való törekvés is, ami persze nem mindig segített abban, hogy az életet mélységében, önfeledten, valódi természetem szerint, félelem nélkül éljem. Ezért a szabadságért ma is sokat kell dolgoznom.

Érzelmi szokásainkon sokat lehet alakítani, a lelki térlátásunk is fejleszthető. Vezetőként kutya kötelességem, hogy tudjak bánni az érzelmi szférámmal. Ennek a nagyszabású vállalásnak a napi történései szembesítenek egy-egy problémamegoldás kapcsán azzal, hogy volt-e bennem elég önismeret, önkontroll, empátia és képesség a kritikai adokkapokra, a konfliktuskezelésre, az együttműködésre.

Temperamentumos ember vagyok, és régebben nehezen ment az indulatkezelés, ez a gyermekem születésével alapvetően változott meg. Türelmesebb lettem, elfogadóbb a mások szuverenitását illetően. A traumák, szenvedések, nehézségek megtanítottak elfogadni azt, hogy nincs minden az én kezemben, és nem is dolgom mindent uralni.

Úgy neveltek, hogy ha valamit kapsz, azt duplán kell viszonoznod. Ez a tanítás a kérést negatív tartományba helyezi, mintha ez egy csereakció lenne, fiskális szemléletet visz bele. Én is szeretek segítséget nyújtani, de megtanultam, hogy ne a saját megoldásaimban lássam az egyetlen üdvözítő utat. Ha felismerem, hogy a segítségnyújtás a szeretet megszerzéséért folyó játszma része, akkor kitérek előle. Kerülöm az ilyen kapcsolatokat.

 

Megjelent a Radnóti 2019|2020-as Évados Magazinjában.

fotó: Máté Balázs

0 Tovább

1 kérdés | Vilmányi Benett: Mennyire tudsz az ösztöneiden úrrá lenni? Hajlamos vagy féltékenykedni?

Ösztön? Nem tudom, mi az.
Mintha az aurámban gesztikulálnának páros kézzel.

Féltékeny vagyok sportteljesítményekre.

Amikor először voltam szerelmes, akkor azt akartam, hogy senki ne érjen hozzá korábban.
Amikor először voltam szerelmes, akkor azt akartam, hogy senki ne érjen hozzá később.
Most elkezdtem újból szeretni, és nem is kimerítő.

Féltékenység: megint rákerestem magamra, és megint nem volt új találat.

Megjelent a Radnóti 2019|2020-as Évados Magazinjában.

fotó: Máté Balázs

0 Tovább

1 kérdés | Gazsó György: Milyen módon ápolod a lelkedet, teszed helyre a gondolataidat?

„A színész és az állat között az a különbség, hogy az állat azért nem bír ki mindent.” – szoktuk mondani félig tréfásan, például amikor egy próbaidőszak végén, az ún. főpróbahéten minden a hétvégi bemutatóról szól, és este tízkor, egy összpróba után azt mondja a rendező, hogy jó, akkor most megbeszélés, szünet, és utána még egyszer elölről.
Pedig tudjuk, hogy ez nem így van. A színész nem bír ki mindent. A színész gyakran tűr, elvisel dolgokat – és sok mindent kibír. A színész erre van „kiképezve”.

A felvételi során hiperérzékeny embereket válogatnak ki, akiket aztán – kis túlzással – egy tengerészgyalogos szintű tortúrának vetnek alá: fzikai és lelki megpróbáltatásoknak, a hamis önképük szétrombolásának, olykor fájdalmas dolgokkal való szembesüléseknek, esetleg megaláztatásnak tűnő megaláztatásoknak, a nemjó-namégegyszer nemjónamégegyszer nemjó-namégegyszer
és tizedszer is nemjó-namégegyszer gyötrelmeinek. És a színész-ember mégis csinálja, akár egy tengerészgyalogos, önként és bátran – vagy félénken és rejtetten nagy energiákkal.

Mert a színészet energia kérdése is. Igen, a színpadról energiát kell sugározni, aktivizálni az energiáinkat, és a játszótársak által létrehozott erőteret is begyűjtve azokat parabolaként sugározni a nézőtérre.

Ez a saját energia természetesen nem a semmiből lesz, hanem... lesz valahonnan. Minden színésznek szüksége van arra, hogy rendszeresen feltöltse a testébe-lelkébe rejtett akkumulátorokat. Sőt, arra is szükség van, hogy a színész időnként simára fésülje a nap mint nap természetellenesen felizzított idegrendszer-vezetékeit, különben idő előtt elhasználódnak. Szétégnek. Feltölteni az akkumulátorokat, karbantartani a vezetékeket sokféle módon lehet, kinek-kinek meg kell találnia a maga stratégiáját.

Számomra ez az erőforrás egyértelműen a nagybetűs Természet, ezen belül is az erdő. Az erdő egy pontosan „kitalált”, tökéletesen működő rendszer, ezernyi élőlény egymásra épülő közössége.
Az erdő, ez a varázslatos hely, engem mindig elbűvöl. Az olykor mesteri módon beszűrődő fények. Az illatok. A frissen vágott fa illata. Egy kaszált rét illata. Egy kaszálatlan rét zínpompája. A hangok. Az apró hangokból megszülető csend. A lépteim zaja. Mohaszőnyegen járva a lépteim némasága. A völgyekben megülő pára. Gyalog vagy biciklivel, akár egyedül egy
vadászházban, engem az erdő megnyugtat, lecsendesít. Az erdő bennem gondolatokat ébreszt, vagy éppen kiüresíti a fejem, mint afféle meditáció.

Az erdőben megtisztulsz. És talán a színházban is. Vigyázz rá!

Megjelent a Radnóti 2019|2020-as Évados Magazinjában.

fotó: Máté Balázs

0 Tovább

1 kérdés | Rusznák András: Mennyire engedsz teret magadban az ösztönlénynek?Mikor kell ezt visszafogni?

Amit tanulok, a részemmé válik, s így lesz ösztöneim nádfedeles háza szabadon ki- s bejárva, de néha s olykor hosszan kulcsra zárva.

Ő csinált belőlem embert s világot, és új embert látva engedem ki sokszor éjszakára. Vigyázok rá, ahogy ő rám.

Más sorsok lopott pórázán sétál velem, s kiment az életből az életbe.

Megjelent a Radnóti 2019|2020-as Évados Magazinjában.

fotó: Máté Balázs

0 Tovább

Radnóti

blogavatar

A Radnóti Miklós Színház blogja. Hírek, információk, érdekességek.

Facebook

További képek Instagram oldalunkon

Hírlevél feliratkozás

* indicates required

Hozzájárulok, hogy a Radnóti Színház hírlevelet, ajánlót és egyéb értesítést küldjön számomra

Amennyiben nem szeretné kapni a Radnóti Színház hírleveleit, minden levelünk alján megtalálja a leiratkozás gombot. A Radnóti Színház adatkezeléssel és adatvédelemmel kapcsolatos irányelveit itt találja: http://radnotiszinhaz.hu/adatkezelesi-es-adatvedelmi-tajekoztato/ További információ: titkarsag@radnotiszinhaz.hu.

We use Mailchimp as our marketing platform. By clicking below to subscribe, you acknowledge that your information will be transferred to Mailchimp for processing. Learn more about Mailchimp's privacy practices here.