2016-ban a Radnóti Színház társulata úgy döntött, hogy személyi jövedelemadója 1%-át a ROMASTER Alapítvány számára ajánlja fel, amely roma fiatalok továbbtanulását és diplomájának megszerzését segíti összetett ösztöndíjprogrammal. Kováts Adéllal beszélgettünk.
A Radnóti Színház társulata a tavalyi évben a Mesekórház számára ajánlotta fel adójának 1%-át. Idén a ROMASTER Alapítványt támogatják. Miért tartja fontosnak felhívni a figyelmet adónk 1%-ának felajánlására?
Az alapítványok jó esetben kiemelten fontos segítő munkát végeznek. Igyekeznek befoltozni a társadalmi hálón tátongó szakadásokat. A felelős polgárnak, szervezetnek pedig, aki rendelkezhet róla, hogy kit támogat adója 1%-ával – azt gondolom – élni kell ezzel a lehetőséggel. Ha egy közhasznú intézményről van szó, mint pl. a Radnóti Színház, kiemelt felelősséggel jár ez a választás, mert iránymutató lehet mások számára. Egy dolgunk van tehát: hogy ezt a lépést megtegyük. Fontos még, hogy utánanézzünk a szervezetnek, akiknek fel kívánjuk ajánlani az 1%-ot: be tudják-e fogadni ezt az összeget, egyáltalán létező szervezetek-e. Ha erről megbizonyosodtunk, akkor lényegében nem tudunk rossz döntést hozni.
Hogyan esett a választás a ROMASTER Alapítványra? Hogyan tud csatlakozni a Radnóti Színház szellemiségi a ROMASTER által kitűzött célokhoz?
Felvetődhet a kérdés, hogy a Radnóti Színház miért nem saját magának gyűjt. Fontosnak érezzük a döntésünk üzenetértékét. A ROMASTER Alapítvány ugyan nem nagy alapítvány, nincsenek eléggé benne a köztudatban, mégis nagyon fontos a munkájuk. A romakérdés és a roma gyerekek felzárkóztatása egy egész társadalmat érintő probléma. Mélyen hiszek abban, hogy integrálódni, fejlődni, bővülni, továbblépni csak az oktatás és a kultúra által lehet. Ez az alapítvány pont ezt a lehetőséget adja meg azoknak a fiataloknak, akik a körülményeik miatt önerejükből nem tudnának felsőoktatási intézményben továbbtanulni. Az alapítvány munkájának köszönhetően a roma társadalomban tovább bővülhet azoknak a fiataloknak a köre, akik megfelelő nyelvtudással és felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, és így versenyképes tudással és egyenlő esélyekkel léphetnek a munkaerőpiacra, ami nem csak személyes életükben hoz gyökeres változást, de inspirálóan hat a környezetükre is.
A Radnóti Színház szellemiségéhez nagyon jól illik ez a vállalás olyan tekintetben, hogy mi mindig is a sokszínűséget, az elfogadást, a befogadást és a nyitottságot képviseltük és továbbra is ezen az úton kell mennünk.
Milyen további megmozdulásokkal kívánja hangsúlyozni a Radnóti Színház a társadalmi felelősségvállalást?
A ROMASTER Alapítvánnyal ez egy első lépcső és van arra lehetőség, hogy a későbbiekben is együttműködjünk velünk. Az ország különböző területein élő fiataloknak szoktak táborokat szervezni és egyeztetünk arról, hogy egy tavaszi tábor keretében a Radnóti színházlátogatási lehetőséget biztosítana nekik, mert szeretnénk nem csak anyagilag támogatni őket – személyesen is kapcsolatba kívánunk kerülni velük. Sokuknak első találkozásuk lehet ez a színházzal, ami a mi szempontunkból egyszerre öröm és felelősség.
Miért tartja fontosnak, hogy a Radnóti Színház életében jelen legyen a társadalmi felelősségvállalás?
Én személyesen is nagyon fontosnak tartom, hogy mi, akik közszereplőként nagyobb felületen tudunk megmozdulni, megnyilvánuljunk az egész társadalmat érintő kérdésekben. Most, hogy a társadalmi olló Magyarországon is egyre szélesebbre nyílik, nekünk, akik tehetünk valamit, egyre nagyobb a felelősségünk. Azon túl, hogy közszereplőként megvan az egyéni felelősségem, most már intézményes keretek között is, szélesebb körben tudok harcolni ezekért az ügyekért, ezekért a társadalmi csoportokért. Mi vagyunk azok, akik jó példával tudunk elöl járni.
portréfotó: Falus Kriszta
