Május 7-én mutattuk be Martin McDonagh A párnaember című darabját. Tupolskit, az előadásban kibontakozó nyomozás egyik meghatározó figuráját, a jó zsarut, Köles Ferenc alakítja. Kammerman Lilla, a RIM - Radnóti Ifjúsági Műhely egyik diákja beszélgetett vele a darabról, a próbákról és az alkotótársakkal való találkozásról.
Épp egy próba után találkozom Köles Ferenccel, aki vendégszínész a Radnóti Színház legújabb darabjában, A párnaemberben. Előtte egy héttel láttam a nyílt próbát a Radnóti Ifjúsági Műhellyel, aminek még mindig a hatása alatt vagyok, így rengeteg kérdés van bennem.
A Radnóti Színházban most mutatjátok be A párnaember című előadást, amiben te vendégszínészként szerepelsz. Van közös múltad a Radnótival vagy ez az első találkozás?
A kilencvenes évek elején már jártam itt, de akkor még magánemberként. A pécsi egyetemmel jöttünk fel megnézni az Anconai szerelmeseket.
Aztán, amikor már a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződtem, Márton András – aki most is játszik ebben a színházban – megrendezte a Butley-t (Simon Gray: Butley – a szerk.). Az annyira jól sikerült, hogy ide is fölhoztuk és játszottunk belőle kettőt. Ilyen, nagyon korai kapcsolataim vannak a Radnótival.
Mennyire érzed magad otthon?
Pál Andris kollégám volt Pécsett legalább 4-5 évig – ő oda szerződött azonnal Kaposvár után –, vele nagyon jóban vagyunk. Rémuszt is Pécsről ismerem, volt ott egy Koldusopera, amiben ő volt Tigris Brown én pedig Bicska Maxi. Akkor lettünk jóban. Schneider Zolit meg még egy nagyon régi POSZT-os felolvasószínháznál ismertem meg. És bár ő nem emlékezett rám, én onnan datálom a mi barátságunkat – ő is rögtön befogadott. Rusznák Andrist is láttam már színpadon, végzősként játszott Szőcs Artúr egy vizsgarendezésében Pécsett. Ács Norbi és Pallai Mara meg már-már rokonok. Ács Norbival együtt kezdtük el az egyetemet a Baranya megyei megyeszékhelyen, később a kisfiam keresztapja is ő lett. Ilyen szempontból egyértelműen hazajöttem.
Ezek szerint a próbák is családias hangulatban telnek.
Nekem mániám, hogy csak kegyelt és jó légkörben lehet kemény és fontos dolgokat boncolgatni. Kell az, hogy bármikor elkapjanak, ha zuhansz, kell a védőháló, ez pedig a jó hangulat, hogy mindenből lehet az adott helyzetben akár viccet is csinálni. Én így, jó hangulatban kezdtem el próbálni, és azt éreztem, hogy a többiek partnerek ebben.
Találkoztál már korábban A párnaemberrel?
Az egriek előtt egy évvel kezdtünk el vele foglalkozni. Rosner Tina kitalálta, hogy megcsinálja felolvasószínházként a Bóbita légópincéjében. Sokat foglalkoztunk vele, elemezgettük, húzogattuk, emésztgettük. Erősen bennem maradt az élmény, hogy mennyire jó ez a darab.
Igazából azért is tetszik ez a mostani lehetőség, mert kihívás, hogy mit tudunk vele kezdeni. Mert a felolvasószínházban abszolút a szövegre volt bízva minden, ami nyilván működött is. Most inkább az feszít legbelül, hogy milyen mélyre jutunk el ebben a darabban, hogy mit enged, hogy mennyire tudjuk belemozogni magunkat a szerepekbe. De szerintem – lekopogom – jó úton járunk.
Te most Tupolski nyomozó karakterét játszod a darabban. Mit gondolsz erről az alakról?
Figyelemre méltó az, ha egy darabban minden szerepet szívesen eljátszanál. Az arról mesél, hogy ez vagy egy remekmű, vagy remekmű-gyanús. Ebben a darabban minden szerep ajándék. Mind a négy szerep fontos. Szerintem senki sem fogja azt érezni a tapsrendben, hogy kevesebbet tett hozzá ehhez a darabhoz. Biztos, hogy mindenki jóllakik. Ezek ilyen "jóllakatós", "tömős" szerepek.
Tupolski is egy nagyon jól megírt karakter, rengeteg olyan lehetőség van benne, amit elsőre nem is gondoltunk volna. Na de ez megint a kollegákat meg Rémuszt dicséri, mert még mindig jutnak eszébe olyan apró gesztusok, amik újra és újra emelnek a sztorin.
Azt mondtad, négy szereplő. Ki szerinted az igazi főszereplő ebben a darabban?
Mindenki. Vagy inkább maga a mese, az elmesélés, amiben mi fontos pillérek vagyunk. Mi segítünk abban, hogy ez a darab csilloghasson.
A darab egy része gyermekgyilkosságokról és azok kiváltó okáról szól. Milyen neked úgy eljátszani ezt a szerepet, hogy közben apa vagy?
Engem is rendesen szíven szúrt, hogy Rémusz az olvasópróbán úgy olvasta fel a darabot, hogy voltak helyek, ahol megállt az olvasásban, mert szorongatta a torkát a sírás. Most már értem, hogy miért. A gyermekeim hat és három évesek. Ilyen szempontból is nyilván máshogy nyúlok az anyaghoz, mert így már egy családos apuka szűrőjén keresztül látom és láttatom. A bábos jeleneteket még csak próbáljuk, de már most elég zsigerien hatnak. Igen, mindenképpen élesebb nekem, mint hogyha nem lenne gyerekem.
Nyakatokon a bemutató, és ez kétségkívül egy nehéz darab. Tudsz adni kapaszkodót hozzá?
Egyre ritkább az olyan néző, aki megadja a színháznak azt a tiszteletet, hogy felkészül rá. Nézni is kell tudni egy darabot, akár szórakoztató, akár elgondolkodtató. Ehhez nyilván nyitott elmét és sok türelmet kívánok, ezt nézni kell tudni, ebbe feccölni kell, ezt akarni kell nézni.
Kammermann Lilla
Portréfotó: Falus Kriszta
Előadásfotók: Dömölky Dániel
