 |
 |
Egy színházi előadás létrehozása összetett folyamat. Egy bemutató megszületéséhez számos „láthatatlan ember” munkájára van szükség. A háttérstáb másik kulcsfigurája, az ügyelő is színpadra került A csillagos ég c. előadásunkban és Rétfalvi Tamás játssza. Erről a titokzatos foglalkozásról mesélt Kónya József ügyelő és Rétfalvi Tamás.
|
Ügyelő A kisegítő személyzet vezéralakja. A rendező képviselője a takarás mögött. Az ügyelő felel a próbák és az előadás zökkenőmentes lebonyolításáért. Részt vesz minden próbán, látja az összes előadást. Ő az, akinek mindent kell tudnia a produkcióról. Az ügyelő kifogástalanul udvarias, de szigorú úr, valamennyi beosztottja zokszó nélkül engedelmeskedik neki. Sosem veszítheti el a fejét, a legnehezebb helyzetben is megtalálhatónak kell lennie, kudarc, gikszer, váratlan katasztrófa idején a nyugalmas színházmentő.> (Kornis Mihály: Színházi dolgok) |
Rétfalvi Tamás
Az ügyelő munkája nagyon összetett. Gyakorlatilag fordítania kell a rendező és a műszak között, egy egész stábot irányít. Fontos, hogy türelmes legyen és jó problémamegoldó készséggel rendelkezzen. Különösen azért, mert a rendezők többnyire türelmetlenek és mindent azonnal akarnak.
Te milyen ügyelő lennél?
Bizonyos szempontból jó. Szeretem megoldani a problémákat. De nekem színész lelkem van. Ügyelőnek lenni speciális idegzetet és beállítottságot igényel. Minden ügyelőnek van véleménye, de ez nem befolyásolhatja a próba menetét. Ezt elfogadni még színészként sem könnyű – sok minden ellen berzenkedem, pedig nekem van valamennyi lehetőségem, hogy alakítsam a végeredményt.
A csillagos égben általad játszott ügyelő, Győző, jól végzi a dolgát?
Ilyen fiatal ügyelő szerintem nincs, legalábbis nem a kőszínházakban. Inkább harminc fölött kezdik a szakmát. Győzőt a kora miatt nem veszik teljesen komolyan, ezért provokálják. Ezt pontosan érzi, és próbál ellene menni. Flegmának tűnik, de ez csak védekezés. Sokféle ügyelővel dolgoztam már, találkoztam olyannal is, akit kitartóan frocliztak a kollégák. Nagy felelősség van az ügyelőn. A viccelődéssel néha csak ennek a feszültségét próbálják oldani.
Kónya József
Egyetértesz Kornis Mihály meghatározásával?
Nagyjából igen. A „kifogástalanul udvarias” gyakorlati megvalósításába időnként hiba csúszik. De azért igyekszik az ember. Ahogy megy előre az évad, úgy lesz egyre nehezebb.
Mióta vagy a pályán?
Idén lesz 18 éve, hogy ügyelő vagyok. Kaposváron kezdtem.
Volt egy nagyon jó barátom, aki a kaposvári színházban díszítőként dolgozott. A katonaság alatt sokat mesélt nekem a színház szépségéről és varázsáról, és miután leszereltünk, bementem a Csiky Gergely Színházba és megkérdeztem, hogy van-e valamilyen munka. Úgy voltam vele, hogy teljesen mindegy, hogy mi, csak színház legyen. Mondták, hogy lehet díszíteni. Az első munkám díszítőként Mohácsi János Csárdáskirálynője volt. Építettük, bontottuk a díszletet reggeltől estig, hosszú előadás volt, este 11 környékén csatakosan, szutykosan, fáradtan megkérdeztem a színpadmestertől, hogy mikor fogunk díszíteni. Mondta, hogy ez volt az. Ez maga a díszítés. Én azt hittem, hogy a díszítő csak kis díszeket rak föl a díszletre. Két évvel később lettem ügyelő. Közép-Kelet-Európa legkiválóbb ügyelője, Székely György volt a mesterem. Mindent tud, amit erről a szakmáról tudni lehet. Példány nélkül ügyel „séróból”, ahogy ő szokta mondani. Példányt csak azért ír, hogy ha elüti a villamos, a helyettesítője tudja, mit kell csinálni.
Győző milyen ügyelő?
Csodálatos. Maradéktalanul betartja a munkavédelmi előírásokat. A tekintélyén még lehetne dolgozni, de „azért ez a Bánk bán rendben lesz…”
(fotók: Falus Kriszta)
