Olvasópróba. Különleges pillanat. Ilyenkor még minden lehetséges. Ki tudja? Lehet, hogy most kezdődik egy színháztörténeti legendává váló előadás próbafolyamata. Miért is ne?

Euripidész kiváló és jól bevált szerző, Horváth Csaba izgalmas, innovatív rendező, a színészek meg: a Radnóti társulata néhány Forte-taggal kiegészülve. Kell ennél több? Egyébként is, első bemutatót rendezni minden évben kiváltságos helyzet. Ilyenkor, a nyári szünet után friss és energikus a társulat és az első pár hétben – mivel még nincsenek előadások ¬– esténként is lehet próbálni; jelen esetben díszletben, ugyanis az Oresztész díszlete (tervezte: Khell Zsolt) még nyáron elkészült. „Zavarban is vagyok – jegyzi meg Horváth Csaba. – Én ahhoz szoktam hozzá, hogy mindenféle pincehelyiségekben próbálok díszletjelzésben.” És egy kicsit tényleg zavarban van. Felolvassa a darabot, de sokat nem fűz hozzá. „Inkább majd a próbán. Én így dolgozom” – mondja. Megnyugtatásképp azért még hozzáteszi, hogy nem kell félni, nem táncelőadás készül.

Van más, aki beszéljen: Karsai György, az antik drámairodalom szakavatott ismerője és Térey Jánossal együtt a darab fordítója háromnegyedórás rögtönzött előadást tart az Oresztész mitológiai hátteréről. Szórakoztató stílusban vázolja a Tantalidák családjának borzalmait. Történetük a görög mitológia egyik leghorrorisztikusabb családtörténete. És csakugyan. A mai horrorfilmek labdába sem rúgnak gyengécske szüzséjükkel a saját illetve egymás gyerekét vacsorára feltálaló, rokonaikat kéjjel kaszaboló, isteni szeszélyek mentén lavírozó görög hősök sztorijához képest.

A darab műfaja nehezen meghatározható. Az anyagyilkos testvérpár, Oresztész és Élektra története persze nem vígjáték, de rengeteg komikum van a szövegben. Karsai szerint ezért utálta a komédiaíró Arisztophanész Euripidészt: úgy érezte, elveszi a kenyerét.

Hogy a szerző milyen biztos kézzel bánik a vígjátéki fordulatokkal, az már az olvasópróba másnapján, a visszaolvasó próbán kiderül, mikor a színészek olvassák föl a színművet. A túlzottan jól sikerült blattolásokat hallva a rendező többször is kénytelen hangsúlyozni, hogy örül a viccnek, de nem szeretné, ha az előadás komédiába fordulna át. Hogy mit akar helyette, az majd a folytatásból kiderül.

- miszerint -

fotók: Dömölky Dániel