Új szintre lépnek a Radnóti Színház idei utolsó bemutatójának előkészületei: lassan elmúlik a rendelkező próbák ideje.
A sokat látott, „igazi” színházi emberek szerint ez a próbafolyamat talán legunalmasabb része.
– Az ember üldögél a nézőtéren, a színpadon duruzsolnak a színészek, a rendező, de nem hallani az egészből semmit – foglalja össze röviden Bálint András.
Persze annak, aki először van ilyen próbákon, minden érdekes.
A színészek kis csoportokban állnak a színpadon, beszélgetnek, nevetgélnek, míg a rendező (Göttinger Pál) és a koreográfus (Katona Gábor) ide-oda cikázik közöttük. Mindenkinek elmagyarázzák, mi hogyan lesz, milyen zene fog szólni, hogy kell bejönni…
Néha már elindítják magát a jelenetet is – ők ketten pedig a színpadon állva figyelik a színészek minden egyes mozdulatát, gesztusát, s szinte még a lélegzetvételüket is próbálják tökéletesen megkomponálni.
Kisebb csodák is történnek olykor: valaki szinte mellékesen megjegyzi, hogy kéne egy telefon az asztalra, vagy egy tálca (persze poharakkal) valakinek a kezébe – mikor pedig legközelebb odanéz az ember, már minden a helyén van. Persze tudhatjuk, hogy ez a gondos kellékeseknek köszönhető, de azért olykor-olykor még a színészeket is meglepik.
A Mozgófénykép befejező jelenete olyan, amilyennek egy igazi finálét elképzel az ember: jelen van minden szereplő, előkerül minden probléma, a közeg pedig természetesen valami nagy társasági összejövetel.
Azonban a színpadon mindez nagy figyelmet és fegyelmet követel. Katona Gábor és Göttinger Pál kétszer olyan gyorsan rohangál, a színészek kétszer annyit kérdeznek, és persze a jelenet ismétlése során mindig van legalább két ember, aki máshol köt ki a végére.
Ráadásul, mint ahogy azt Önök is láthatták (hiszen sajnos több előadás is elmaradt) valami vírust is elkapott a társulat. Pontosan meg lehet figyelni a színészeken a betegség fázisait: van, akinek kicsit kapar a torka, van, akinek már kimondottan fáj, aki köhög, aki már orvosnál is volt (aki eltiltotta a beszédtől), és persze egyre több ember akad, aki már túlesett az egészen.
-Olyanok vagyunk, mint egy vert had – jegyzi meg találóan Gazsó György.
Ugyanakkor a Mozgófénykép próbáiról elmondható, hogy fiatalosak, lendületesek, és rendkívül sok hülyéskedésre adnak alkalmat. És ami a legjobb az egészben (és a színházban is nagyon vonzó), hogy gyakran ezekből a „hülyéskedésekből” születnek a legjobb ötletek, amiket április 21-én a nézők is láthatnak majd a színpadon.
Fabacsovics Lili
