Próbanapló - 1. rész
2013.03.04.
Egy darab színpadra kerülését mindig nagy izgalom övezi. Főleg ha kortárs. Főleg ha ősbemutató. Főleg ha a szerző első színpadi bemutatója… Még inkább főleg, ha a Radnóti Színházról van szó.
-Kicsit sem érezni a nyomást… - viccelődik Göttinger Pál (a rendező) az olvasópróba kezdetén.
Hát igen. Ha csak két darabot akarok kiemelni: a Naftalin „csak” három éve megy teltházzal; a Vágyvillamos „csak” a legjobb rendezés díját kapta tavaly a színikritikusoktól… Miért is lenne nyomás a fiatal rendezőből, fiatal szerzőből, fiatal dramaturgból, fiatal zeneszerzőből, fiatal koreográfusból stb. álló csapaton?
A hallgatóság már a szereposztáskor jót nevet („Karády Katalin, színésznő, a lelke csupa finomság”). A színészek eleinte feszülten figyelik, mikor jön a szerepük, lapozgatnak, komolyan nézik a példányukat – aztán egyre többen belefeledkeznek a szövegbe, a történetbe.
Mikor a Dinyés Dániel – Hajós András duó előadásában megszólalnak a dalok, már mindenki mosolyog. Nényei Pál (a szerző) és Hárs Anna (a dramaturg) néha sugdolózik egy kicsit, összenevetnek, egyezkednek – a szöveg még alakulóban van.
A második felvonásnál sokan már nem is nézik a példányukat, ugyanis kiderül, hogy Göttinger Pál legalább 10 különböző hangon és stílusban tud beszélni, ami nagyon szórakoztató. Több színész már hangosan kacag, talán már azt is elfelejtették, hogy voltaképpen „munka van” – egyszerűen élvezik a történetet, a poénokat.
Persze a Mozgófénykép nem egyszerűen bohózat, nem csak röhögni lehet rajta. Műfaját tekintve zenés filmvégjáték, a történet pedig (többé-kevésbé) egy nap alatt játszódik. Ez a nap pedig 1944. március 18. Ami egyeseknek csak egy zavartalan márciusi nap, másoknak a családi életét dúlja szét, megint másoknak pedig az országát. Vagy a mi országunkat?
Fabacsovics Lili
A Radnóti Színház ifjúsági klubjának tagja
Még több kép az olvasópróbáról itt.
