 |
 |
Két jelentős változás látható az előző héthez képest a próbatáblán: a rendelkező próbákat a még különlegesebb nevű emlékpróbák váltották fel, illetve a próbák előtti idősávban megjelent az „öltözés, maszk” elnevezésű rubrika. A színészek így már Nagy Fruzsina jelmezeiben, sminkben és parókában vesznek részt a próbákon. A díszlet is elnyerte végleges formáját. Menczel Róbert színpadi terének meghatározó eleme a mennyezetről lógó lámpák sokasága, rengeteg különböző formatervezésű szék és egy elfüggönyözhető, központi helyen álló zuhanyzó.
A székek a tömegjelenetekben uralják igazán a színpadot. Ez az első felvonásra jellemző a leginkább, akkor gyűlik össze a vendégsereg hosszú idő óta először Anna Petrovna (Kováts Adél) és Vojnyicev (Adorjáni Bálint) birtokán, jelenetről jelenetre egyre több szereplőt vonultat fel Csehov, és így az előadás is.
Bizonyára mindenkinek vannak emlékei furcsán, kevésbé jól, vagy egyenesen rosszul sikerült nagy családi-baráti összejövetelekről; ez a résztvevőknek általában igen kínos és fájó tud lenni, de az ember minél tisztesebb távolságból szemléli az eseményeket, annál szórakoztatóbb. A Platonov első felvonása is ilyen. A vendégségben egyre fokozódó tempóban követik egymást a kínos, szomorú, botrányos események.
 |
 |
Az első konfliktus a házigazda, Vojnyicev (Adorjáni Bálint) és az idős földbirtokos, Glagoljev (Bálint András) között alakul ki. Glagoljev a „régen minden jobb volt”–elv alapján próbálja meg elmagyarázni vitapartnerének, hogy a világ rossz irányba halad, a fiatalabb generáció érzéketlenebb és érzelmileg sivárabb, mint a saját nemzedéke. Majd hamarosan megjelenik a nagyivó tábornok, Ivan Ivanovics (Jordán Tamás), akit leteremt a fia, Trileckij doktor (Schneider Zoltán), hogy nem törődik a családjával, és egyáltalán nem tanúsít érdeklődést Szása (Andrusko Marcella) és Platonov (László Zsolt) gyereke, azaz az unokája iránt. Az öreg tábornok végül sírva fakad. Hogy az alaphangulat ne törjön meg, nem sokkal később Platonov is addig hecceli Grekovát (Martinovics Dorinát), míg a lány is sírásban tör ki. Aztán megérkezik Iszak (Rétfalvi Tamás) a zsidó kereskedő, Abram Abramovics (Márton András) egyetemista fia, aki közli Platonovval, hogy annyira megveti, és annyira aljasnak tartja, hogy nem hajlandó vele kezet fogni. Végül megérkezik Kirill (Somhegyi György eh.), egyenesen Párizsból, üvöltözve számon kérni apját, Glagoljevet, hogy miért nem küldött neki több pénzt.
 |
 |
A vendégek egyre csak érkeznek, az indulatok hol fokozódnak, hol pedig lecsendesednek, hogy aztán újra előtörjenek.
Mindeközben a leghangsúlyosabb találkozásra is sor kerül: Platonov újra látja fiatalkori szerelmét, Szofját (Petrik Andrea), aki időközben Vojnyicevhez ment feleségül, és akivel hosszú évek után újra egymásra találnak a vendégségben töltött idő alatt.
Az első felvonás nemcsak dinamikája miatt nagy rendezői-színészi feladat. Rengeteg információ hangzik el, ami később szükséges a cselekmény követéséhez, és szinte az összes szereplő egyszerre van jelen a színpadon. Alföldi Róbert meg is jegyezte, hogy szerinte minden rendezőhallgatónak nagyon tanulságos lenne a Platonov első felvonását megrendeznie, majd Vörös Róbert, a dramaturg hozzátette, hogy a feladatot legjobban megoldó jutalma pedig az lehetne, hogy nem kell megrendeznie Csehov talán legszövevényesebb, legtöbb szereplőt felvonultató darabját.
 |
 |
Az első felvonás még azért is különleges, mert elhangzik a darab egyik legfontosabb kérdése, mely történetesen a vendégeket sem hagyja nyugodni: ki is ez a Platonov valójában? Anna Petrovna felvetésére Glagoljev felel:
„Hogy is mondjam? Platonov szerintem a mai, bizonytalan korszak legeklatánsabb képviselője... A legjobb, csak sajnos még meg nem írt, kortárs regény hőse...(nevet) A bizonytalanság alatt a társadalmunk állapotát értem: az orosz írók jól érzik ezt a bizonytalanságot. Zsákutcába jutottak, tévelyegnek, nem tudják, min állapodjon meg a tekintetük, nem értik... De hát, nem is könnyű megérteni ezeket az embereket! (Vojnyicevre mutat) A regények elviselhetetlenül rosszak, terjengősek, sekélyesek... és ostobák! Minden olyan bizonytalan és felfoghatatlan lett... minden a végletekig megkeveredett, összekuszálódott... És véleményem szerint, ennek a bizonytalanságnak a kifejeződése a mi nagyeszű Platonovunk.” (Radnai Annamária fordítása)
írta: Thury Gábor
Fotók: Instagram
