Alföldi Róbert rendezésében kerül színpadra az évad végén Csehov első drámája, a Platonov. A darab érdekessége, hogy a szerző később írt műveinek számos motívuma, cselekmény-mozzanata, szereplőtípusa felfedezhető a Platonovban, azonban a gazdag és sűrű drámaszövettel egy még nagyobb érdekesség is jár: Csehov 18 éves korában írt drámája majdnem 200 oldal terjedelmű, így számos kihívást rejt azok számára, akik színpadra kívánják állítani a művet. (az író munkássága iránt elkötelezetten érdeklődők erről a linkről letölthetik a teljes darabot Radnai Annamária fordításában, az előadásban is ezt a szöveget használják)
A legtöbb Platonov-előadás így bővelkedik szerepösszevonásokban és húzásokban, másképp a nézőknek esélyük se lenne elérni az utolsó metrót. Alföldi Róbert és Vörös Róbert másfél hónapot dolgoztak a Radnóti Színházban készülő előadás példányán, melynek egyik különlegessége, hogy a darab játszási hagyományához képest alig vontak össze szerepeket. A húsz megírt szereplőből tizenhat feltűnik a színen, ez önmagában színháztörténeti ritkaság, a színházi adattár szerint is az.
Minden próbafolyamat során többet vagy kevesebbet változik a példány az olvasópróbától a bemutatóig, jelen esetben többet, a rendelkező próbák során még sokat alakul a szöveg. Az egyik központi kérdés, hogy hogyan lehet a darabot színházbarát terjedelműre húzni úgy, hogy közben minél kevesebb jelentésréteget veszítsen a mű. Az utóbbi két hétben zajlottak a rendelkező próbák, melyek során kialakul az előadás váza. A jeleneteket kronologikus sorrenben próbálják a színészek, még többnyire példánnyal a kezükben, a súgó (Farkas Erzsébet) segítségével, jelzett díszletben. Most derül ki, hogy ki mit hol fog mondani a színpadon, milyen hangsúllyal, milyen érzelmi töltettel, honnan kell bejönnie, hol érdemes megállnia, hogy lássák a karzatról is, stb. A szó legszorosabb értelmében lehet próbáról beszélni, a színészek keresik a szerepüket, ajánlatokat mutatnak a rendezőnek, most történnek a nagy ráeszmélések és még akadnak tévutak is.
Sokszor próba közben, az adott szituációban derül ki egy-egy mondatról az igazi jelentése, és olyan jelentésrétegek is felszínre kerülnek a drámában, melyek olvasva kevésbé szembetűnőek. Ilyen a dráma humora, vígjátéki mivolta. Abszurdba hajló és bohózati jeleneteket sem nélkülöz a Platonov, Alföldi Róbert pedig ki is emeli a vígjátéki elemeket rendezésében. Mert bármilyen tragikus is, hogy emberi életek mennek tönkre, sodródnak vakvágányra a darabban, ettől még vicces, amikor Anna Petrovna (Kováts Adél) kimegy, hogy magára hagyja Szofja Jegorovnát (Petrik Andrea) és Platonovot (László Zsolt), majd egy perc múlva lábujjhegyen visszaoson, hogy mégse maradjon ki az eseményekből. Ugyanígy egyszerre tragikus és komikus, mikor Szofja Jegorovna a helyzetet fel nem mérve, mániásan győzködi Platonovot, hogy az lesz a legjobb, ha dolgozni fognak, és kérges tenyérrel kezdenek új életet.
A rendelkező próbák során rajzolódik ki az előadás hangvétele, a finomhangolás majd ez után következik. A színészeknek,a rendezőnek, a rendező munkatársának (Őri Rózsának) most még hatalmas szövegtengerre, rengeteg praktikus és technikai dologra kell odafigyelniük, hogy az utóbbi hetek remek ötletei és megoldásai ne vesszenek feledésbe. A rendelkező próbák a végükhöz közelednek, az utolsó, negyedik felvonás jelenetei vannak soron, majd hamarosan díszletben, a véglegeshez közelítő szöveggel folytatódnak a próbák, és kiderül, hogyan él a darab a Menczel Róbert által megálmodott díszletben.
Erről is majd feltétlenül beszámolok, addig is egy fontos meglátás az Etűdök gépzongorára című filmből, melyet Nyikita Mihalkov rendezett a Platonov és más Csehov-elbeszélések alapján (itt elérhető).
Írta: Thury Gábor
Fotó: Dömölky Dániel
Jelmeztervek: Nagy Fruzsina
