Radnóti

2015. január 25-én közönségtalálkozó követte a Jelenetek egy házasságból előadását, amelyen a rendező, Bálint András mellett a két szereplő: Szávai Viktória és Schneider Zoltán, valamint a dramaturg, Hárs Anna válaszolt a nézők kérdéseire. Most a beszélgetés második részét olvashatják. Az első rész itt található.

Néző
Milyen racionális vagy irracionális motiváció van egy darab választásában?

Bálint András
Ennek a színháznak, ennek a színpadnak nagyon jól állnak a kamaradarabok, bár időnként próbálkozunk 16 szereplős darabbal is. A Nem félünk a farkastól, a Ványa bácsi az 5-6-8 szereplős darabok. Én, mint a színház igazgatója, azt nézem, hogy mikor ment utoljára egy darab Pesten, lenne-e érdeklődés rá a közönség részéről. De itt döntően az számított, hogy magunkról akartunk beszélni, én is a magam számos tapasztalatáról. A darab akkor jó, ha nagyon személyes. 

Néző
Mennyire van a színészeknek joguk vagy lehetőségük, hogy a rendezővel szemben érvényesítsék az elképzeléseiket?

Bálint András
Emlékszel, Viki, hogy az olvasópróba után Marianne egy igazságát kikövetelted és vissza is húztuk? Elolvastuk a darabot és kiderült, hogy Marianne-nak még nincs eléggé kifejtve az igaza, és akkor visszahúztunk egy mondatot, egy motívumot megerősítettünk benne.

Schneider Zoltán
Az András is, én is teljesen külön személyiségek vagyunk. És hiába van leírva a szöveg, mindenki mögé gondol bármilyen csatát egy ellenkező neművel. És persze én másképp élném meg, ő másképp élné meg, és akkor ezeket muszáj összevetni, hogy mi viszi előbbre majd a történetet, melyik a jobb variáció. És akkor csata, csata. De úgy nagy csatáink nem voltak.

Bálint András
Hát befeküdtem az ágyba közéjük.

Schneider Zoltán
Tényleg! Próbálunk egy intim jelenetet és itt ül mellettem egy manó…

Szávai Viktória
Itt hárman voltunk gyakorlatilag nap-nap után, és ez intimitást adott a próbaidőszaknak. És nem is merült fel az, hogy valaki teljesítsen egy ilyen helyzetben, hanem mindenkinek az volt a késztetése, hogy belepakolja magát, a saját életét. Ebben a szűk, intim közegben zajlottak a próbák, így ezt nem is lehetett megúszni.

Schneider Zoltán
Volt egy isteni főpróbánk: András nem ért rá, mondta, hogy hagyjuk el a próbát, mi meg ragaszkodtunk hozzá, hogy tartsuk meg. És tök üres nézőtér előtt végre ketten voltunk, nem zavart senki, jól elvoltunk...

Néző
Ezeket a szerelmes jeleneteket hogyan lehet feldolgozni vagy megélni?

Bálint András
Ez színház. Az ember szemérmes fajta, nem beszél olyan dolgokról, amikről nem beszél, nem mutat olyan dolgokat… De amikor fölkerül a színpadra, akkor a szemérmét folyamatosan elveszíti, elhagyja. Például a szerelmi jelenetekben Viki volt az, aki fölajánlotta, hogy leveszi a hálóingét, nem én kértem, és ez így szép. Látszik a háta, a gyönyörű háta. Mégiscsak látunk egy hálószobát és két szeretkezést benne.

Schneider Zoltán
A próbán is olyan volt, hogy nem nekiestünk egymásnak, mint tót az anyjának, hanem úgy, mint egy kapcsolatban, próbáról próbára mindig egy kicsivel több volt.

Szávai Viktória
Nem akarok nagyon illúzióromboló lenni, de ez valahogy úgy működik, hogy az ember amikor ezeket próbálja, akkor egy ilyen szeretkezési jelenet nem több, mint amikor le kell ülni egy íróasztalhoz… (nevetés)

Néző
Azt szeretném kérdezni Vikitől és Zolitól, hogy melyik a kedvenc jelenetük és miért?

Szávai Viktória
Legkedvesebb? Nekem az 5-ös, az irodai éjszakai jelenet. A verekedős, miegymásos. Ez már a darabnak a vége felé van, amikor én már nem akarok nagyon teljesíteni. Azt akarom, hogy szakadjon ki, ami még úgy bent maradt. Van egy ilyen lelazultsága, plusz az, hogy részeget kell játszani, annyira felszabadító színészi állapot, én nagyon-nagyon szeretem.

Schneider Zoltán
Nekem mindegyik. Nekem két nagy bajom van egyébként az egész darabbal, az egyik az állandó öltözés. Én nem tudom, hogy a színésznők hogy bírják, én megpusztulok. Ki kell mennem, letépik rólam, rám adják, ezt nem bírom.
A másik meg maga Bergman, hogy tulajdonképpen ezek ilyen jelenetecskék. Nincs az, hogy bejövök a színpadra és van egy szép nagy ív, amit el lehet játszani, hanem mindig új jelenet jön, kis íveket kell megjárni. Ezt én nehezen viselem, de ettől függetlenül én mindegyik jelenetet szeretem.

Néző
Elhangzott, hogy a színészek nagyjából ugyanúgy játsszák a darabot minden előadáson. A nézők ugyanúgy reagálnak? Nekem néha volt olyan érzésem, hogy most döbbenet is lehetne a nézőtéren, vagy nevetés. Van olyan közönség, amelyik nagyon sokat nevet és van, amelyik szinte soha?

Szávai Viktória
Ez mindig változó és nagyon érdekes, mert nekem más darabnál nincs ilyen élményem, de itt pontosan le lehet szűrni, hogy amikor nevet a nézőtér, akkor azért nevet, mert ők ezt pontosan, ugyanígy átélték. És milyen az, amikor kicsit távol tartják magukat, csak nézik ezt a két szerencsétlent… Annyira gyönyörűen lekövethetők a reakciók.

Néző
Rá kell a darabokra hangolódni, vagy az ember bejön és eljátssza, amit kell?

Szávai Viktória
Én azt tudom, hogy én hogy működöm. Nekem vannak kis szertartásaim, amikor bejövök a színházba. Ezek pici kis nüansznyi dolgok, hogy mi hogyan történik, kivel beszélgetek, mikor ülök be a fodrásztárba, hogy babráljanak a hajamon… Ezek a szertartások meghozzák ezt az állapotot, amikor egyszer csak azt mondom, hogy most már itt vagyok, jelen vagyok, függöny föl, aztán hadd menjen.

Néző
Bálint Andrástól kérdezném, hogy miért Viktóriát és Zoltánt választotta? Mi van bennük, amiért azt gondolta, hogy ebben a szerepben meg fognak felelni?

Bálint András
Ha országosan gondolkoztam volna, akkor is azt tudom mondani, hogy a Schneidert és a Szávait választottam volna. De hát ilyen kérdés nem merült föl, mert ennek a színháznak én vagyok az igazgatója és természetesen arra gondoltam, hogy a színházban jelen levő kollégák közül azt a kettőt hívom erre a szerepre, akiket a legalkalmasabbnak látok. Színészi tapasztalatban, képességben, gazdagságban ezt nyilván nem tudja eljátszani egy 22 éves gyerek és egy 52 éves emberrel már nem érdekes. Ez róluk szól.

Néző
A rendező úrtól kérdezem, hogy gondolt-e arra, hogy színész házaspárt választ az előadáshoz?

Bálint András
Gondolja meg, hogy tegnap Viki Helenét, Zoli egy hírnököt játszott az Oresztészben. Ez színház, itt minden este más szerepet játszunk. Ők hitelesen játsszák a házaspárt, akkor is, ha történetesen nem házaspárként élnek. Zárójelben megjegyzem, hogyha házaspár lenne, nem is biztos, hogy el tudnák játszani. Nekem volt színésznő feleségem egy időben, játszottunk filmben együtt, de azt hiszem, színházban soha. Azt hiszem, hogy az valahogy nagyon nehéz. Szóval ez színház, ez játék, ez illúzió. Természetesen biztos beleszerettek egy kicsit egymásba, különben nem tudnák ilyen szépen, ilyen jól eljátszani. De erről mi nem beszéltünk soha.

Néző
Ez a naponta más-más karakter mennyire megterhelő akár pszichésen, akár színészi technikák tekintetében?

Szávai Viktória
Én nagyon szeretem a kihívásokat. Szeretem a komoly, nagy feladatokat. Engem ez a darab egyáltalán nem fáraszt el. Jó, sok mindent kivesz belőlem, meg utána azért oxigénpalack kell, magamhoz kell térni, de pszichésen mégsem vesz el annyit, mint mondjuk egy olyan színdarab, amiben azt érzem, hogy nem találom benne a helyem. Valahogy ez tényleg terápia. Ez engem doppingol, föltölt, csupa pozitív kihatással van az életemre.

Néző
Az állandó váltás mennyire megterhelő?

Szávai Viktória
Hát ez a szakmánk. Semennyire. Ez hozzá tartozik ehhez a rendszerhez, repertoár színház vagyunk, egyik este ez, másik este az…

Schneider Zoltán
Én biztos, hogy fölvágnám magam, ha angol színész lennék és minden nap ugyanazt kellene játszanom sorozatban. Borzasztó lehet. Én szeretek így ugrálni, az jó dolog.

Néző
Arra van lehetőség, hogy valaki azt mondja, hogy adott színésszel nem szeretne játszani?

Bálint András
Ez nem kívánságműsor. Ez egy kicsi társulat, alkalmanként megjelennek kitűnő kollégák vendégnek, szóval kicsit változik, de meglehetősen összetartó társulat a mienk. Nem nagyon hiszem, hogy előfordult volna, hogy valaki azt mondja, hogy nem szeretne ezzel vagy azzal játszani. Mi itt - azt hiszem - kedveljük egymást, vagy elviseljük egymást. És hát ez egy szakma, itt minden este mást kell játszani, pontosnak kell lenni, tudni kell a szöveget.

Néző
Az, ahogy megszületett egy szerep, hamar történt, vagy egy folyamat volt? Könnyen megszerették a főhősöket?

Szávai Viktória
Amikor elkezdtünk próbálni, akkor mind a ketten éreztük, hogy nagyon nagy a tét, ezt nem szabad elrontani, nem szabad mellélőni, így én speciel magamat próbáltam előbányászni Marianne-ból. Amikor ezek már megvannak és az ember elég bátor, akkor mer ordenáré módon üvöltözni, mint ahogy néhány jelenetben kell.

Néző
Önnek Marianne-ról mi a véleménye? Egyértelműen csak a férfi a hibás vagy ő is?

Szávai Viktória
Nem, magamra vállalom a saját részemet ebben a történetben. Ahogy az egy párkapcsolatban van, minden éremnek két oldala van, természetesen Marianne is követ el hibákat. Ebben a darabban az a szép, hogy nem egy ívet kell játszani. Az dög unalmas lenne. Vannak ezek az etapok, és látjuk, hogy ez az ember mennyivel van beljebb, mennyi tapasztalata van, mennyi keserűség van mögötte, mennyivel lett érettebb, mennyit változott. Én azt szeretem ebben a történetben, hogy van benne jellemfejlődés, bölccsé válik mind a két ember a történet végére.

Hárs Anna
Én azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem véletlen, nem egyértelműen pozitív a darab vége, és szerintem ez jó is benne. Hogy kinek miről szól, az attól függ, hogy ki mit élt meg, vagy mit hall ki belőle. A végén szerintem van egy fásultság, mert egyszerűen alábbadták egy kicsit, és ez lehet jó is, lehet rossz is. Ezért nem annyira egyértelmű az üzenet.

Előadásfotók: Bálint Dániel