Hetekkel ezelőtt, a próbafolyamat kezdetén egy szünetben éppen a színpad mögött nézelődtem, amikor valaki szólt, hogy egy bizonyos asztalra ne tegyünk semmit, ne támaszkodjunk neki, és főleg ne üljünk rá. Mint megtudtam, ez az asztal a kellékes fennhatósága alá tartozik, aki nehezen viselné, ha bárki is hétköznapi tárolónak nézné azt. A bemutató előtt másfél héttel már világosan látom a tiltás okát: szó sincs túlzásról, a kellékes asztalkáján most már a legkülönfélébb tárgyak sorakoznak komoly rendszer szerint.
A sűrűsödő próbák mellett a háttérmunkálatok is egyre élénkebben folynak. A végleges jelmezekből napról napra több látszik, Remete Kriszta tervező számtalan lehetőséget felvonultat, a színészek pedig szorgalmasan öltöznek a próbák előtt, közben és után is. A díszletből eltűnnek a jelzések, és helyükre kerülnek a valódi elemek. A hangosítók a színház egész zajarzenálját felvonultatják; próbálgatják, hogy hogyan lehetne a hangszórókat úgy elhelyezni, mintha a színpad gyomrából szólnának a hangok.
Az egyik legkedvesebb meglepetés, amikor Isó (Mohácsi István író) betoppan a próbára. Fáradtan és boldogan mesél néhány napos kisfiáról, és a darab utolsó, még alakuló jeleneteiről is. A történet látványosan kerekedik, lassan végleges helyükre kerülnek a hangsúlyok, én pedig egyre kíváncsibban várom, hogy mi is lesz a vége.
A darab központi szálai – a színház és a funkcionáriusok közötti erővonalak, valamint a malájziai vendégjátékra való készülődés – folyamatosan alakulnak, bővülnek és egyre komolyabb helyzetek születnek meg a próbákon. Ezzel párhuzamosan persze több kis történet is fut. Margit, az aranyszívű súgó (Martin Márta) belezúgott a fiatal és jóképű ügyelőbe (Rétfalvi Tamás), és igyekszik minden örömét és bánatát a fiúra zúdítani. Rozgonyi Eszter fiatal és bosszantóan lelkes színésznő (Móga Piroska), aki mindig megtalálja a legrosszabb pillanatot a legalkalmatlanabb megszólalásra. Eszter az idő nagy részében mindenkit idegesít, de nélkülözhetetlen tagja a társulatnak: a többiek rajta vezetik le évtizedes frusztrációikat és sérelmeiket. Szerencsére Margit, a súgó sosem elutasító vele; talán ő megérti, hogy milyen itt kívülállónak lenni.
elkövette: Zsigó Anna
(fotók: Székely Péter)
A próbanapló első része itt, a második pedig itt olvasható.
