Radnóti

Immáron negyedik hete zajlanak a Buborékok című, eredetileg Csiky Gergely, esetünkben inkább Mohácsi testvérek által írott darab próbái a színház falai között.

Három héttel ezelőtt a rendező, a tizenhat szereplő, a zenészek, és a számos háttérdolgozó birtokba vették a kisméretű színház egészét. Azóta egy átlagos délelőttön az épület közösségi terei zsúfolásig teltek. Míg néhányan Remete Krisztával - az előadás jelmeztervezőjével - az öltözőben a leendő jelmezeket próbálják, a többiek a büfében már a következő jelenet szövegét mondják össze. Kósza kellékesek és díszítők egyre-másra vágnak át a nyüzsgő tömegen, hogy minden felmerülő ötlet a lehető leghamarabb és legjobban megvalósulhasson, hisz mindeközben a színpadon folyik a próba.

Hetekkel ezelőtt, a próbafolyamat kezdetén egy szünetben éppen a színpad mögött nézelődtem, amikor valaki szólt, hogy egy bizonyos asztalra ne tegyünk semmit, ne támaszkodjunk neki, és főleg ne üljünk rá. Mint megtudtam, ez az asztal a kellékes fennhatósága alá tartozik, aki nehezen viselné, ha bárki is hétköznapi tárolónak nézné azt. A bemutató előtt másfél héttel már világosan látom a tiltás okát: szó sincs túlzásról, a kellékes asztalkáján most már a legkülönfélébb tárgyak sorakoznak komoly rendszer szerint.