Elkezdődött a főpróbahét és az egész színház dupla sebességre kapcsolt. A lassabb, sok megállással szabdalt rendelkező próbák befejeződtek, az előadás pedig kezd összeállni, egységessé formálódni. A tegnapi éjszakát mindenki feszülten várta, hiszen akkor ment először egyben, szinte megállás nélkül a darab. Ilyenkor mindenki feszülten figyel. A jelenetek közti változások technikai kérdései, a fények és a zene helye, illetve a dramaturgiai arányok is megmutatkoznak. Nem is baj, ha minél több hibára derül fény – ebben a fázisban talán pont ez a fontos, hogy kiderüljön, hogy hol kell még olajozni a gépezetet. Közben a színészek is állandóan dolgoznak, nem csak a színpadon, de a szünetekben is épülnek a szerepek. Nagyon érdekes, ahogy a történet életre kel az egyes emberekben.
A téma: mi lesz a színházzal – mi lesz velünk? Ennél aktuálisabbról talán nem is lehetne ma színházban szólni, ez mindenkit érint, ráadásul a próbafolyamat alatt minden nap olyan dolgokat mondanak ki a színészek a színpadon, amikre gondolni sem merünk. Ebben az előadásban (és a főpróbahéten az előadáson kívül is) minden a színházról szól. Benne van a múlt és a jövő, a vidék és a főváros, és Mohácsi saját történetei is. A malajziai vendégjáték híre még nem egy irreális helyzet – de az, hogy ezután milyen döntések születnek és hogyan alakul a társulat élete, hogy a fenntartó hogyan vesz részt a színház dolgaiban, egy ijesztő, nem is túl távoli jövő képét mutatja meg.
elkövette: Zsigó Anna
(fotók: Székely Péter)
A próbanapló első része itt, a második itt, a harmadik pedig itt olvasható.
