Március 19-én az Egy piaci nap előadásunk után közönségtalálkozót tartottunk.
A jelen beszélgetés apropóját az adta, hogy a székesfehérvári Kodály Zoltán Gimnáziumban az idei érettségi tételek között szerepel az Egy piaci nap. Konkrétabban a regény színpadra alkalmazása Mohácsi János rendezésében a Radnóti Miklós Színházban.
A tizenkettedikes magyar irodalomban megjelenik a Holokauszttéma az irodalomban, és a történelem tananyagban is hangsúlyos az antiszemitizmussal való foglalkozás.
A székesfehérvári Kodály Gimnázium tanárai úgy gondolták, hogy az Egy piaci nap című regényt mindkét tantárgy esetében tárgyalni tudják. A középszintű magyarérettségin a Színház és dráma tematikán belül lehetősége van a szaktanárnak arra, hogy kortárs darabot jelöljön ki a tétel anyagául. Mivel úgy látták, a darab hitelesen szól egy máig aktuális problémáról, ezért szívesen választották a Radnóti Színház előadását.
A regényadaptáció kiválasztásában szerepet játszott, hogy az iskola pedagógusai szerint társadalmi múltunk feldolgozása, a közösségi felelősségvállalás kérdése egy színházi előadáson keresztül érzékletesebben adható át az érettségiző diákoknak. Különös tekintettel a második világháború utáni társadalmi eseményekre, melyek megismerésére kevés idő marad a tanórákon. Pál András színész a beszélgetés során elmondta, hogy egészen a próbaidőszakig ő maga sem találkozott a kunmadarasi eseményekkel, a nézőtéren többen pedig magát a pogrom kifejezést sem ismerték az előadást megelőzően.
A Radnóti Miklós Színház 2018 tavaszán mutatta a regényből készült előadást Mohácsi János rendezésében. Munkamódszerén keresztül egyéni, improvizált jelenetrészek is bekerültek az előadásba, melyek a prózában eredetileg nem lelhetőek fel. Például a jelenet, melyben Radnay Csilla bezárja a spájzba a piacra igyekvő Pál Andrást, a színészek és a rendező közös kreatív munkájának eredménye – és ahogy Závada Pál fogalmazott, neki talán nem is jutott volna eszébe, hogy a színpadon ez a helyzet mennyire jól mutatja be ennek a két karakternek a kapcsolatát. Véleménye szerint a legjobb kezekbe került a regény azzal, hogy Mohácsi János dolgozott vele. Bár, saját bevallása szerint, egy-egy próbán azért odasúgta Mohácsi István dramaturgnak, hogy: „Sok.” – utalva ezzel a szövegváltoztatásokra és a nyelvi humorra.
Zárszóként felvetődött, hogy hol végződik a történelem adaptálása és hol kezdődik a jelenre való reflektálás, mennyiben vetíthető ki a mába a történet. Bár Závada Pál író célja a kunmadarasi események megismertetése és bemutatása volt, egy történet mindig folytatódik a befogadókban.
A közönségtalálkozót Kelemen Kristóf dramaturg moderálta. Résztvevők: Závada Pál, író; Kovács Márton, zeneszerző; Pál András, színművész; Porogi Ádám, színművész; Radnay Csilla, színművésznő; Széplaki Nóra, a Radnóti Ifjúsági Műhely vezetője.
Az előadás utáni beszélgetésről a diákok beszámolóját itt olvashatják.
Külön köszönet a székesfehérvári Kodály Zoltán Gimnáziumnak, és sok sikert kívánunk az érettségihez!
Fotók: Hevesi-Szabó Lujza
