A World Press Photo budapesti kiállítás egyike a Radnóti Színház együttműködő partnereinek. Miközben a World Press Photo a tágabb világunkról ad képet, mi a Radnótiban, a körülöttünk lévő valóságot idézzük meg. És így együtt, teljesebb "képet" adunk a nézőnek, a közönségnek.
Ablak a világra. A párok önkéntelenül összekapaszkodnak a World Press Photo kiállításon. Nem szerelmesen, hanem inkább támaszt és biztonságot keresvén a másikban. Sokszor gyomorszorító a látvány, pedig legtöbbször csak „az ember tragédiája 2017” elevenedik meg a képeken. A fotók kompozíciója tökéletes, a döntő pillanat elkapott, és a szemünket sem tudjuk levenni róla, annyira hat ránk a látvány. Vitathatatlan, hogy a World Press Photo a világ legrangosabb pályázata fotóriporterek számára.
Elképesztő, hogy mi mindenről kapunk „képet” a nemzetközi hírfotókból. Csak példaként: rohingyaiak mészárlása, Boko Haram által elrabolt nigériai lányok, ISIS alól felszabadított Moszul, cameruni lányok mell-vasalása, a hulladék kezelése világszerte, a balkáni menekült-útvonal, kolumbiai drog-turizmus, etiópiai gátépítés, japán makákó cirkuszi majmok, galapagosi állatvilág, zanzibári lányok úszástanítása, orosz prostituáltak, maraton a Szahara sivatagban, indonéz gyereklovasok. Nem véletlen,
hogy valaki „katasztrófa-pornóként” beszél a fotóriportázsról. Szerencsére enyhítik a képet a különleges természetfotók és gazdagítják a hosszútávú munkák fotóesszéi.
Korábbi zsűritagként mondhatom, soha nincs könnyű helyzetben a nemzetközi zsűri a képek értékelésében. Hiszen lehet-e értékelni egy képet a hír fontossága alapján, ami nem mindenhol egyformán érdekes? Felülírhatja-e a rendkívüli esemény fotóját az egyszerűen „csak” szép kép egy sajtófotó versenyen? Ami az érintetteknek húsbavágó dráma, a kiállítás nézőjének talán csak reality show a körülöttünk zajló világ eseményeiről, ahonnan könnyű volna elfordulni. De legtöbbször nem tesszük, mert legalább itt, a képek között sétálva, mindenkit egy ellenállhatatlan érzés kerít hatalmába. Talán ezt az empátiát a falakon kívül is fel tudjuk majd idézni.
Ezen a kiállításon hihetünk a szemünknek. Itt nincsenek hamis hírek, ez maga a valóság, és még azt is ellenőrzik, hogy a pixelek helyükön maradtak-e. Ennek is köszönhető a kiállítás népszerűsége, több mint négymillió látogatóval száz városban.
Százharmincnégy képben a világ. Ennyit látunk majd a szeptemberi World Press Photo kiállításon az új helyszínen, a Magyar Nemzeti Múzeumban, szeptember 21. és október 23. között. Újdonságként a mozizás élményét is nyújtjuk majd az online média számára készült Digital Storytelling multimédia versenyfilmjeivel.
Révész Tamás
fotográfus, kiállításszervező
World Press Photo Budapest
Fotó: Anna Boyiazis
Zanzibári diáklányok úszni tanulnak
az Indiai Óceánban
