A 2017/2018-as évadban először egyetemistáknak is megnyílt a RIM – Radnóti Ifjúsági Műhely kapuja. A csoport tagjai októbertől kezdve szerdánként ismerkednek, játszanak, dolgoznak együtt. Az egy évados munka eredménye egy közös előadás, amit Utó-Íratok címen június 11-től bárki megtekinthet a Radnóti Miklós Színház Keres Emil Próbatermében. A csoport két drámainstruktorával, Gaborják Fannival és Széplaki Nórával beszélgettünk.
Miért döntöttetek úgy, hogy elindítotok a gimnazista csoport mellett egy egyetemistáknak szóló programot is?
Gaborják Fanni: Sokan a középiskolai évek után hiányolni kezdenek egy olyan befogadó közeget, közösséget, amihez jó tartozni. A cél többek között ez volt, lehetőséget teremteni egy közösséghez való tartozásra. Emellett pedig az ide járókat közelebb vinni saját magukhoz, önismeretre tanítani. Mi a RIM-ben drámapedagógiai játékokkal és sok-sok beszélgetéssel próbáltuk mindezt egymásból kibontani.
Széplaki Nóra: A gimnazista csoportjaink már két éve szépen működtek. Közösségek alakultak ki, a diákok jól tudtak együtt dolgozni, fejlődtek, tanultak, alakultak. Nagyon jó volt látni, ahogy a hozzánk kerülő 14-16 éves diákok két év alatt teljesen kinyílnak és cserfes, bátor, intelligens, önmagukat képviselni tudó fiatal felnőttek „ballagnak el” tőlünk – akik közben kellőképpen játékosak és lököttek is. Kíváncsiak voltunk, a mi szakmai tudásunkkal, az adni akarásunkkal mit tudunk egyetemistákkal együtt létrehozni. Ez június 11-én kiderül.
Ti vettetek részt hasonló kezdeményezésben az egyetemi évek alatt?
Széplaki Nóra: Az én egyetemi éveim a Színház- és Filmművészeti Egyetem termeiben zajlottak. Azt tanultuk, amivel most is foglalkozunk: játszottunk. Néha emiatt a délelőtt 10-kor kezdődő órákra kellő bűntudattal mentem be, hogy míg mások a padban ülve jegyzetelnek, addig én fogócskázom és beszélgetek.
Nekem a gimnáziumi éveimben volt a színjátszás, a színházi nevelés meghatározó. Valószínűleg ezért is szerettem volna elsőre gimnazistákkal dolgozni, hogy átadhassam nekik azt, amit én is kaptam. És mivel én az egyetem alatt ezt a fajta közösséghez tartozást máshogy éltem meg, a szakmájukban professzionális és szakképzett osztályfőnökök keze alatt, ezért kerestem magamban, hogyan tudok felnőtt embereknek adni, mit tudok még mutatni neki.
Gaborják Fanni: Érettségi után egyetemistaként fél évig jártam egy színjátszóműhelybe, valamint nyaranként a Gyomaendrődi- és Parádfürdői Színjátszótáborokba. Nekem ezek a táborok meghatározóak voltak, nekik köszönhetem a személyiségem formálódását, rengeteg barátot, és a világlátásom egy részét is, valószínűleg. Az volt ezeken a helyeken a tapasztalatom, hogy művészeti tevékenységgel és a megfelelő kérdések feltevésével hozzájárulhatunk kis életek jobbra fordításához, és sok-sok szorongás feloldásához. Egy ilyen helyen megérti az ember, hogy miért olyan fontos az, hogy társas lények vagyunk. Ezt ugyanis például a pesti betondzsungelben rohangálva sokkal nehezebb realizálni, mint egy csoport védelmező közegébe visszavonulva.
Mennyiben más a mindennapokban az egyetemista csoporttal dolgozni, mint a gimnazistával?
Gaborják Fanni: Érdekes érzés az egyetemista csoport dinamikáját tekintve, hogy kisebb a zsizsgés, kevésbé kell úgymond fegyelmezni, viszont, ha kell, az egy elég érdekes folyamat, hiszen velünk majdnem egyidős emberekkel kell elfogadtatni, hogy a csoportvezetőjük jót akar nekik, és nem véletlen, hogy időnként csendet vagy koncentrációt vár el, még, ha ehhez épp nincs is kedve valakinek.
Nektek mit adott a munka a csoporttal?
Gaborják Fanni: Egy közösséget, ahol biztonság, szeretet és érzelmi intelligencia van. Szerencsés az az ember, aki intelligens és nyíltszívű emberekkel töltheti az óráit, és ezért még fizetést is kap.
Széplaki Nóra: Én nagyon megkönnyebbültem, hogy egyetemistákkal, velünk egy idős emberekkel is nagyon jól tudunk együtt dolgozni és látom, mennyit ad ez a munka a csoport tagjainak. Egy nagy kő zuhant le a szívemről.
Milyen bemutatkozást láthatnak az érdeklődők a csoporttól?
Széplaki Nóra: Júniusra készül el egy körülbelül egy órás bemutatkozás. Ez az el nem küldött levelek témáját járja körül. Olyan levelek kerültek bele, amik a csoport valamely tagjától származnak, megírta azt, de soha nem küldte el a címzettnek. Szerelmeslevelek, búcsúk, köszönetek, kérdések. Most először hallja ezeket az írásokat valaki. Az előadás különlegessége, hogy idén először mi, a csoportvezetők is részt veszünk benne. Azt éreztük, annyira közösségi a munka, annyira mindenkit érintő a téma, és olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy furcsa lenne kimaradni belőle, eltartani magunktól. Így most mi is görcsbe rándult gyomorral várjuk a júniust és izgulunk a leírt sorainkért.
