Rohamosan közeledik Nényei Pál első színpadra kerülő darabjának, a Mozgófényképnek a premierje, ami a Radnóti Miklós Színház idei utolsó bemutatója.
A próbafolyamat lassan lezárul, a társulat már túl van az első összpróbán.
Mielőtt felgördül (a Mozgófénykép történetében először) a függöny, még van egy kis technikai eligazítás: hiszen mint minden igazi melodrámában, itt is eldördül egy fegyver. A lövés előtt valódinak tűnő pánik tör ki a színpadon („Állj, mindenki maradjon ott, ahol van” – próbál rendet teremteni Őri Rózsa (a rendező munkatársa), aki Göttinger Pállal versenyt kiabálva tudja csak elcsendesíteni végül a színészeket), a lövés miatt pedig még egy-két kisebb, de valós sérülés is történik…
Aztán felmegy a függöny, és megtörténik a varázslat. Persze több dolog is akad, ami még nem tökéletes, amiken finomítani kell, de egészben látni az előadást egészen más, mint a részleteket nézni jelzésdíszletek, hétköznapi ruhák és normál lámpafény mellett.
Szervét Tibor úgy pakolja az iratokat, osztogatja a parancsokat, mint egy született gyáros, aki világ életében a tőzsdével volt elfoglalva, s részvények között nőtt fel; közben pedig úgy énekel, hogy Törzs Jenő is megirigyelné.
Petrik Andrea Perczel Zita szerepében rendkívüli bájával, csodás hangjával, ártatlan naivitásával mindenkit elbűvöl.
Rétfalvi Tamás Ráday Imréje bajusszal és bajusz nélkül, szívtipró ideálként és kissé bugyuta szerelmesként egyaránt szimpatikus karakter; így még akkor is neki szurkolunk, ha valójában ő a „rosszfiú”.
Kováts Adél bevonulásai, megszólalásai többek mint méltóak egy igazi melodramatikus hősnőhöz, s azok közül is a legnagyobbhoz, Karády Katalinhoz; a Gyenge gyufaszál pedig bizonyára Karády kedvenc dalai közé tartozott volna.
Adorjáni Bálint élvezettel (és nagy beleéléssel) játssza a kor legszebb férfiját, Jávor Pált, aki után bomlanak a nők – amit a fantasztikus dalbetéteket hallva és koreográfiákat nézve nem is csodálunk.
Gazsó Görgy, a mindent tudó, tréfás kedvű, szeretni való komornyik szintén kedves figurája az előadásnak, s Kabos Gyulához hasonlóan mindig derű kíséri a megjelenéseit.
Szávai Viktóriát bizonyára nem csak a férfiak fogják imádni, hiszen egy igazi önérzetes nőt alakít Barkay Mici szerepében – aki gyönyörű ruhákban, látványos tánccal kísérve énekli a jobbnál jobb dalokat.
Formán Bálint komornyikja, aki komolyságában is megnevettet mindenkit, s mint Vilmos, Jávor hű inasa szintén kihagyhatatlan szereplő.
Andrusko Marcella szájaló komornája és Drága Diána csinos kislánya csakúgy hozzájárul a korabeli miliő megteremtéséhez, mint Kecskés Mihály, Jakus Szilvia, Nagy Viktória, Takács Tímea, Kovács János, Matusz Gergely a legkülönbözőbb szerepekben.
Természetesen nem feledkezhetünk meg Bálint Andrásról sem, aki Horthy Miklóst jeleníti meg – olyan fergeteges bevonulással, ami még a tapasztalt színészeket is kizökkenteni olykor a szerepükből.
Mindezen karakterek nem valósulhattak volna meg a nagyszabású díszlet (Horgas Péter), a látványos jelmezek (Bujdosó Nóra), a dramaturg (Hárs Anna) figyelmes felügyelete, s a rengeteg egyéb háttérben zajló, kitartó munka nélkül.
Dinyés Dániel zenéje és Hajós András dalszövegei már az első perctől belopták magukat a társulat szívébe, s ez bizonyára nem lesz másként Önökkel sem. Hiszen a fantasztikus dalokhoz remek színészek, látványos koreográfiák (Katona Gábor), s összességében egy nagyszabású előadás társul – mindezeket pedig Göttinger Pál rendező fogja össze.
Fogadják szeretettel, érezzék jól magukat, s ne feledjék: „Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet, az a legszebb csók, mit el nem csókolunk.”.
Fabacsovics Lili
Fotó: Dömölky Dániel
