Radnóti

Ráhangoló beszélgetés Zsótér Sándor rendezővel a Vágyvillamos című előadásról:

Azt nyilatkoztad korábban, hogy nem szeretted ezt a színdarabot, aztán megszeretted. Miért idegenkedtél tőle, és mi változott?

Ez nem ilyen egyszerű. Az én fiatalságomban - a 70-es években - az amerikai drámairodalom nehezen került be a színházi köztudatba. A 60-as években csak a Madách Színház játszott Tennessee Williamst. Nagyon sok ideig bűnös, züllött szerzőnek számított a magyar színházi életben, ahol amúgy is cenzúra uralkodott.
Akkor vetítették a filmet, Marlon Brando-val és Vivien Leigh főszereplésével.

"Simaselymű a szőröm, karcsu a testem és fogaim hófehérek,
ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók a nevének.

Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a selymen,
hátamat álom puposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs ki ílyenkor zavarni merjen."

Weöres Sándor: Macska (részlet)