A kíváncsiság velem született gyermekem. A traumát alaposan megvizsgáljuk. Hosszan nézzük, szemlélgetjük, minden részét, sarkát, csücskét. Kézbe vesszük, tapogatjuk, ide-oda gurítgatjuk, eldobáljuk, utánamegyünk, teperünk, ráfirkálunk, ráfekszünk, a fejünkhöz vágjuk, megrugdossuk, ütögetjük vele magunk, megszagoljuk, szánkba vesszük, harapdáljuk, ízlelgetjük, sírunk kicsit, mert nem finom. Végül az idő felőrli testünkben az apró szemcséit, széthinti és porcikáink alá rejti.

 

fotó: Dobos Tamás

A szöveg a 2018|2019-es Radnóti magazinban jelent meg.