A 2015/2016-os évad utolsó bemutatójaként Carlo Gozzi: Turandot című darabját mutattuk be Juronics Tamás rendezésében. A RIM - Radnóti Ifjúsági Műhely diákja, Kovács Dominik írt beszámolót az előadásról.
Füst gomolyog a földalatti bunkerben, egyenruhás terrorlegények hoznak be egy megkötözött fiatalembert. Már a kezdő színpadkép is sokkoló, a drámai hangulat ezzel csak fokozódik. Altoum császár udvarában vagyunk. Mindenki a kegyetlen Turandotról beszél, Altoum leányáról, aki gyűlöli a férfiakat, és kéjes örömben ég, ha a színe elé járuló kérőket kivégeztetheti.
A Radnóti Miklós Színház 2016. március 13-án mutatta be Carlo Gozzi Turandot című darabját Juronics Tamás rendezésében. A gőgös hercegnő meséje a 18. századi Gozzi-mű keletkezését követően a különböző feldolgozások révén, romantikus drámai költeményként (Schiller), operaként (Busoni, Puccini), epikus drámaként (Brecht) egyaránt sikert aratott, és Gozzi darabjai közül alighanem ma is ez a legnépszerűbb. A Juronics Tamás-féle rendezői elképzelés a szerző műveire általánosan jellemző eklektikus világot, az olasz commedia dell’arte és a keleti tündérmesék ötvözetét a jelen és a közelmúlt diktatórikus rendszereinek univerzumába helyezi.
A Turandotban megjelenő mesei alapmotívumok felértékelődnek az újfajta írói-rendezői koncepció által. Ezek már nem a koraromantikus históriák, a bájos és szórakoztató vásári komédiák sémái, hanem azé a teljesen kiszámíthatatlan és népszürkítő diktatúráé, ami a dráma játékterét képezi. Itt az emberek maszkot viselnek, bárgyú mosoly mögé rejtik a félelmüket. Egyetlen információs és kulturális forrásuk, ha szeretett vezérük, Altoum császár beszédét hallhatják. Egyébként itt mindenki bizonytalan, itt mindenki retteg.
Maga Altoum császár is. Kezdetben úgy tűnhet, hogy a Bálint András játszotta diktátor a darabbeli hierarchia csúcsán áll, aki a szélsőséges hangulatingadozásaival, a kimértségével és a dührohamaival, az öreguras bölcselkedésével és a gyermeki dacosságával nemcsak népét, hanem minisztereit, tanácsosait is sakkban tartja. Valójában ő sem szabad: egyrészt a népharagtól, másrészt pedig Turandot akaratától fél.
A jól felépített dráma és a jól felépített diktatúra közös tulajdonsága, hogy mindegyikben van legalább egy hatékony besúgó. Altoum császár és Turandot udvarában több jelentkező is akad e hálás pozíció betöltésére. A commedia dell’arte tipikus alakjai valamennyien a totalitárius állam kiszolgálói. Pál András mint Truffaldino, a hízelkedő főeunuch, Rétfalvi Tamás mint Brigella, a primitív verőlegény, Csankó Zoltán mint Pantalone, a rangkórságos karrierista, Gazsó György mint Tartaglia, a félelemtől és a bizonyítási kényszertől dadogó főkancellár az autokrata rendszer különböző elemeit testesítik meg, s közben hűek maradnak commedia dell’arte-i funkciójukhoz. Nevetségessé teszik a diktatúrát.
A diktatúra azonban mégsem lesz teljesen nevetséges. Kalaf herceg hajdani főudvarmestere, Barak (Schneider Zoltán) valamint felesége, Szkirina (Martin Márta) megjelenésével belelátunk az altoumi/turandoti egyeduralom közembereinek sanyarú, kilátástalan mindennapjaiba. Martinovics Dorina és Kurta Niké Adelmát és Zelinát alakítják, Turandot szolgálóit. Bár fásultság, monotonitás, robotszerűség jellemzi a két szolgálónőt, jól észrevehetően elfojtott indulatok feszülnek bennük, hol lázadnak Turandot ellen, hol rajonganak érte.
Ebben a kiismerhetetlen, mindenkit megfélemlítő világban csak az juthat főszerephez, aki nem fél. Az Asztrakánból érkező Kalaf herceg nem fél. Elég ránéznie Turandot arcképére, s máris elfelejt mindent, ami korábban fontos volt neki. A Szatory Dávid alakította herceg heroikus személyiség, szerelmes és önfeláldozó. Vagy maga a megtestesült birkaság? Hiába a kérdés: „Mi a poén abban, ha valaki leszúratja magát malacként?” Kalaf herceg hajthatatlan, neki Turandot kell, vagy a halál.
A címszereplő, Turandot hosszas késleltetés után tűnik föl a színen. Petrik Andrea legapróbb gesztusaiban is megjelenik az a gyűlölet, ami a hercegnőt uralja. A mesterien felépített alakítás több személyiséget foglal magába. Időnként úgy tűnik, ő nem más, mint egy függetlenségét makacsul őrző, hideg és sértett nő, aki mind a környezetével, mind a saját introvertált jellemével hadakozik. Máskor kamaszos daccal és felelőtlenséggel él vissza korlátlan hatalmával. Legmélyebb pillanataiban Turandot kegyetlen fenevaddá változik. Az elkenődött arcfesték, a véres száj, a szadista megnyilvánulások és a hisztérikus kitörések összképe egyszerre borzongat és gyönyörködtet.
Cziegler Balázs kazamataszerű díszlete és Bianca Imelda Jeremias jelmezei megteremtik az előadás atmoszféráját. A látványhoz jól illeszkedik A csodálatos mandarin zenéje. Térey János szövege letisztult, a nyelvezete többrétegű. Kellőképpen modern, de egyes elemeiben szándékoltan megidéződik a Carlo Gozzi korára jellemző mívesség is.
Erőszak és fenyegetettség, zsarnokság, sunyi szolgák, mindezeket figyelmen kívül hagyó hősszerelmes, széphistóriába illő találós kérdések szintézise ez a mű, a rémdráma, a vígjáték, a mese, a vásári komédia és a tragédia elemeivel. A Radnóti Miklós Színház Turandot című előadása jó dramaturgiájú, egzotikus darab, kiváló színészi alakításokkal.
Kovács Dominik
előadásfotók: Dömölky Dániel
