Radnóti

Rendelkezőpróba. Ez olyasmi a színházban, mint a szabásminta készítése a szabóműhelyben. Az anyag adott - esetünkben az Anatol az, de hogy a ruha (vagyis az előadás) milyen szabású legyen, egyenes vonalú vagy ejtett, sliccelt vagy raffolt, zsabós vagy zsebes - az most dől el. A rendező nagy vonalakban vázolja, hogy képzeli a jeleneteket. Mind tartalmilag, mind formailag. Honnan hova megy színész, honnan hová tart a jelenet. És ez az első nagy csaták időszaka is, ugyanis ekkor találkoznak a rendező és a színészek elképzelései. Különösen izgalmasan alakul ez Bálint András és Pál András - vagy ahogyan Schneider Zoltán hívja őket: a két Anatol - esetében. Az Andrások nagyon különböznek, de sok szempontból hasonlítanak is.

Arthur Schnitzler: Anatol. Olvasópróba. A színészek, az ügyelő, a súgó, a dramaturg, a kelléktárvezető, a ruhatárvezető, a világosító, egyszóval mindenki, akinek dolga lesz az előadással a társalgóban - magyarul büfében - tömörül. Ja, és persze az igazgató, aki ezúttal a rendező is egy személyben.

Határ a csillagos ég...

(A képekre kattintva megtekintheti nagyobb méretben őket)

A következő képekre mindenképpen kattintson rá.

Hetekkel ezelőtt, a próbafolyamat kezdetén egy szünetben éppen a színpad mögött nézelődtem, amikor valaki szólt, hogy egy bizonyos asztalra ne tegyünk semmit, ne támaszkodjunk neki, és főleg ne üljünk rá. Mint megtudtam, ez az asztal a kellékes fennhatósága alá tartozik, aki nehezen viselné, ha bárki is hétköznapi tárolónak nézné azt. A bemutató előtt másfél héttel már világosan látom a tiltás okát: szó sincs túlzásról, a kellékes asztalkáján most már a legkülönfélébb tárgyak sorakoznak komoly rendszer szerint.