Radnóti

"Olyan volt, mint a rúzs. Az az éjszaka olyan volt, mint a jóisten bordó ajakrúzsa..."

Parti Nagy Lajos: Ibusár (részlet)

A bábokért köszönet a Budapest Bábszínháznak, a Kolibri Színháznak és Orosz Klaudia bábtervezőnek!

Célegyenesbe fordult a próbafolyamat. Vészes iramban közeledik a bemutató, nemsokára találkozik az előadás a közönséggel. Egyre több dolog igazi a színpadon. A jelzésdíszlet helyét átveszi a valódi: bekerült egy letűnt, boldog kor atmoszféráját idéző szecessziós keret, egy fotografáló masina, egy kandalló; a régebbi előadásokból kölcsönvett, már nem játszó (tehát repertoár előadásban nem szereplő), az elmúlt hetekben jelzésként funkcionáló kellékek helyett megjelennek azok, amiket használni fognak a színészek az előadásban. Ahol eddig be kellett érnünk az "itt majd zene lesz"-megjegyzéssel, ott most már felcsendülnek a Dinyés Dániel által írt dallamok.

Rendelkezőpróba. Ez olyasmi a színházban, mint a szabásminta készítése a szabóműhelyben. Az anyag adott - esetünkben az Anatol az, de hogy a ruha (vagyis az előadás) milyen szabású legyen, egyenes vonalú vagy ejtett, sliccelt vagy raffolt, zsabós vagy zsebes - az most dől el. A rendező nagy vonalakban vázolja, hogy képzeli a jeleneteket. Mind tartalmilag, mind formailag. Honnan hova megy színész, honnan hová tart a jelenet. És ez az első nagy csaták időszaka is, ugyanis ekkor találkoznak a rendező és a színészek elképzelései. Különösen izgalmasan alakul ez Bálint András és Pál András - vagy ahogyan Schneider Zoltán hívja őket: a két Anatol - esetében. Az Andrások nagyon különböznek, de sok szempontból hasonlítanak is.