Radnóti

Olvasópróba. Különleges pillanat. Ilyenkor még minden lehetséges. Ki tudja? Lehet, hogy most kezdődik egy színháztörténeti legendává váló előadás próbafolyamata. Miért is ne?

Két jelentős változás látható az előző héthez képest a próbatáblán: a rendelkező próbákat a még különlegesebb nevű emlékpróbák váltották fel, illetve a próbák előtti idősávban megjelent az "öltözés, maszk" elnevezésű rubrika. A színészek így már Nagy Fruzsina jelmezeiben, sminkben és parókában vesznek részt a próbákon. A díszlet is elnyerte végleges formáját. Menczel Róbert színpadi terének meghatározó eleme a mennyezetről lógó lámpák sokasága, rengeteg különböző formatervezésű szék és egy elfüggönyözhető, központi helyen álló zuhanyzó.

Alföldi Róbert rendezésében kerül színpadra az évad végén Csehov első drámája, a Platonov. A darab érdekessége, hogy a szerző később írt műveinek számos motívuma, cselekmény-mozzanata, szereplőtípusa felfedezhető a Platonovban, azonban a gazdag és sűrű drámaszövettel egy még nagyobb érdekesség is jár: Csehov 18 éves korában írt drámája majdnem 200 oldal terjedelmű, így számos kihívást rejt azok számára, akik színpadra kívánják állítani a művet. (az író munkássága iránt elkötelezetten érdeklődők erről a linkről letölthetik a teljes darabot Radnai Annamária fordításában, az előadásban is ezt a szöveget használják)

"Az Anatol és a nők férfi főhőse költői lelkű álmodozó, elsöprő szenvedélyektől mentes, könnyed és vonzó szerető, igazi szerelmes típus: szerelmes a szerelembe, az a lételeme. Hiú és magabiztos, ám máskor szorong, hogy megcsalják, de az igazat semmiképpen sem akarja megtudni, mert alapvetően gyáva, és jobb is ez a fájó bizonytalanság, az elegáns melankólia, az édes mélabú. Ezért is dokumentálja kalandjait, legyen majd min elmerengeni."
(Balázs Éva - Vasárnapi Hírek)

"A nők jellegzetes századfordulós bécsi figurák: a naiv külvárosi kislány, a kíváncsi nagyságos asszony, a hűtlen színésznő, a feledékeny artistalány, és az esküvő előestéjén felbukkant régi-új szerető. Egyik méltatója szerint, Schnitzler volt „Bécs első igazi európai jelentőségű hangja a német irodalomban és ő volt az impresszionizmus, a finom játékos dekadencia, a századfordulói kesernyés, elegáns világfájdalom képviselője a német színpadon. Az előkelő pesszimizmus, a könnyed, de keserű mellékízű szerelmek, a csiklandozóan elmés budoárhangulatok mögé rejtett fanyar szkepszis csillogó virtuóza..."
(Balogh Tibor - Magyar Teátrum Online)

"Remete Kriszta jelmezei ruhaköltemények, Bagossy Levente díszlete valóságos műremek, előkelő fotószalon, ahol bármi megtörténhet. Valamennyi hölgynek van egy nagyjelenete a gáláns úrral. Móga Piroska, Kováts Adél, Petrik Andrea, Andrusko Marcella, Szávai Viktória egyaránt kívánatosak, rejtelmesek, olykor kibírhatatlanok, követelőzök, sértődékenyek, ahogy szerepük kívánja. Keres Emil ős-öreg inasként sokat lát, és nem fukarkodik az epés megjegyzésekkel, beszédes gesztusokkal."
(Bóta Gábor - nepszava.hu)