Idei évadunk negyedik bemutatója Carlo Gozzi Turandot című darabja Juronics Tamás rendezésében, Petrik Andrea és Szatory Dávid főszereplésével. A premiert 2016. március 13-án tartottuk. Kovács Viktor, a RIM - Radnóti Ifjúsági Műhely diákja beszámolót készített az előadásról. Olvassátok el!
Huszonkét év után újra egy Gozzi-mű a Radnóti Miklós Színházban. A Juronics Tamás rendezte Turandot sajátos rendezői koncepcióban kerül színre. A kegyetlen kínai hercegnő egzotikus meséje egy totalitárius berendezkedésű államban játszódik. Altoum császár (Bálint András) itt nem egy bölcs uralkodó (mint Puccini operájában), hanem egy véreskezű diktátor. Egyik megszólalásában az apjára utal, ez egyértelműsíti, hogy az autokrata rendszer már nemzedékek óta fennáll.
A császár rezignáltságának fő oka Turandot, a leánya (Petrik Andrea), aki szenvedélyesen gyűlöli a férfi nemet. A színe elé járuló kérőknek három kérdést ad fel, és aki nem tud választ adni mindegyikre, az az életével fizet. Petrik Andrea játéka által egy vehemens és erős nőt ismerünk meg. Idővel nyilvánvalóvá lesz, hogy radikális viselkedése mögött a tudatosságnál sokkal mélyebb ösztöni indokok állnak. A mesés, patetikus kérdések már-már közhelyes válaszai anakronisztikusan hatnak a turandoti világban, igazán meglepő, ha valaki kitalálja őket.
Turandot kisugárzása a benne levő őserő, vagy inkább ősharag miatt válik vonzóvá. Tárgyként bánik a környezetével. Éppen ezért nem véletlen, hogy az előadás során kulcsszerepet kapnak a tárgyak. Altoum császár puskával a vállán jár-kel a Cziegler Balázs-féle bunkerszerű díszletek között. A minisztereivel, tanácsosaival való beszélgetések során gyakran pisztolyt ragad. A fegyverrel való fenyegetés általános része a kommunikációjának. A jelmezek és a kellékek szimbolikus többletjelentéssel gazdagodnak a színek segítségével. A császár hófehér katonai egyenruhában érkezik, míg leánya, Turandot a darab első felében fekete ruhát visel. A szélsőséges színkontraszt értelmezhető úgy is, hogy ők ketten a hatalmi hierarchiában tulajdonképpen riválisai egymásnak.
A kettejük közt ingázó politikai elit a commedia dell’arte jól ismert szereplőiből tevődik össze. A dadogós Tartaglia (Gazsó György) és a nagyzoló Pantalone (Csankó Zoltán), az elszánt Truffaldino (Pál András), a „népi káder” Brigella (Rétfalvi Tamás) képezik a hatalmat kiszolgáló bürokrata réteget, akik (Brigella kivételével) a Turandot-Altoum, fekete-fehér kontrasztnak megfelelően szürke öltönyben vannak.
A diktatúra letompítja az emberek gondolkodását. Ezt több részlet is érzékelteti a Turandotban. Ilyen például a velőtlen humorizálás, Brigella és Truffaldino játéka a színes telefonokkal. A focizó és a fizetésemelés hiányára panaszkodó államrendőrök is a tehetetlenségükben végzik pótcselekvéseiket. Schneider Zoltán kelti életre Barak figuráját, aki külső tapasztalatokkal rendelkezik, és kritikusan viszonyul a fennálló hatalomhoz. Felesége, Szkirina (Martin Márta) már jóval tehetetlenebb. Neki nincs viszonyítási alapja, egész életét Kínában töltötte.
Különös alak Adelma, a tatár hercegnő (Martinovics Dorina), aki Zelimával, Szkirina lányával (Kurta Niké) együtt Turandot szolgálatában áll. A megalázott, egyenruhába kényszerített Adelma mögött ott van a valamikori gazdagság és boldogság emléke. Kalaf érkezésével új cél fogalmazódik meg benne, és rájön, hogy együtt kell működnie az úrnőjével.
A Turandotban számtalan különleges eszköz szolgál a hatalom kifejezésére. Az ormótlan maszkok egyenemberekké teszik a viselőiket, és a diktatúra népsanyargató mivoltát, kiszámíthatatlanságát nagy üres mosollyal fedik el. A maszkok méretükből adódóan félelemkeltő tekintélyt adnak az őket hordó minisztereknek, akik valójában jelentéktelen szegmensei a diktatúra gépezetének. Az igazán hatalmasok nem óriásmaszk, hanem napszemüveg mögé bújnak. A Szatory Dávid által életre keltett Kalafnak, ennek a Turandot-bűvöletben élő, alárendelődő személyiségnek hosszú belső utat kell megtennie a darabban, melynek során a napszemüveg is fontos szerephez jut.
A Térey János fordításában és átdolgozásában színre kerülő szöveg furfangos nyelvi fordulatai hol oldják, hol erősítik a darab feszült légkörét. Több késleltetésre szolgáló részlet is van a műben, amelyek javarészt a commedia dell’arte hagyományain alapulnak (például Truffaldino és a mandragóra esete). Szintén a késleltetést szolgálják az időnkénti hang- és fényeffektusok, a robbanások, a meghibásodások, mindezek egyben az altoumi rendszer hangulatának és elavultságának illusztrációi.
Különös levegőt árasztó, izgalmas darab a Turandot. Egyszerre ábrázol egy egzotikus, rémítő társadalmi rendszert valamint egy szélsőséges tulajdonságokra épülő családi viszonyt. Van benne dühroham, feszültség, szenvedély, öngyújtó, slukk, tömény. Hogy kinek nem esik baja? Talán a bokszzsáknak, ami középen lóg, és némán tűr mindent.
Kovács Viktor
előadásfotók: Dömölky Dániel
