A World Press Photo budapesti kiállítás egyike a Radnóti Színház együttműködő partnereinek. Miközben a World Press Photo a tágabb világunkról ad képet, mi a Radnótiban, a körülöttünk lévő valóságot idézzük meg. És így együtt, teljesebb „képet" adunk a nézőnek, a közönségnek.
"Mit gondolok az együttműködésről, miről szól valakivel, valakikkel egy közös ügyért együttdolgozni? Azt, hogy az 1+1 az mindig több mint a 2. Ha valakivel együttműködünk, az mindig megsokszorozódás, hálószövés. Egy olyan hálóé, ami megtart, kapcsolatba fűz és határtalanná tesz, kitágítja határainkat. A World Press Photo képei – hasonlóan az általunk játszott kortárs drámákhoz – aktuális és kemény témákat dolgoznak fel. Egy életre retinámba égett Kevin Carter Pulitzer-díjas fotós A keselyű és a kislány című képe, ami pár évvel ezelőtt a neten sokkolta a világot. Ezeket a fotókat nézve gondolunk-e arra, hogy milyen jó ma nekünk itt, meglátjuk-e a magunk szerencséjét, tudjuk-e, hogy kegyelmi állapotban vagyunk a föld sok országához képest? Nem az lenne a feladatunk, hogy megbecsüljük, amink van, és kihozzuk belőle a legtöbb pozitívumot?
Szerintem a nézőpont örökérvényű; ha innen nézem, és itt állok, ahol tehetek valamit, ahol gondolkodhatok, felmutathatok, akkor felelősséget vállalhatok, megengedhetem magamnak, a napi problémáim mellett, hogy a nagy egészhez hozzá tegyek. Ha a világ keményebbik részén élek, ahol nincs étel, nincs ivóvíz, nincs modern gazdaság és állam, ahol a rabszolgatartás van és nincs béke, akkor sokkal kisebb a mozgásterem. De én itt, ma Budapesten állok, itt és most tudok tenni, gondolkodni és a művészet eszközével elgondolkodtatni másokat. Teszünk tehát mi is valamit azért, hogy megértsék az emberek egymás gondját-baját, akárhol is éljenek.
Amikor együttműködünk, eszmét cserélünk, ütköztetünk és hálót építünk, nem is lehet másképp működni a 21. században. Többet tudunk, többet látunk, több emberhez érünk el, sokkal nagyobb a felelősségünk is, mint a korábbi korok embereié. Ebből következik, hogy már nincsenek zárt terek, és van lehetőség arra, hogy jobban tudjuk, hogy hol a helyünk a világban és hogyan befolyásolhatjuk azt. Ez a lány a fotón, vajon mire gondol, miről álmodik, mire vágyódik, a legnagyobb reménytelenség közepén lebegve ég és föld között; mire van esélye egyedül, és mire, ha a művészet láttatja egy másik világban."
Kováts Adél
Fotók:
World Press Photo: Peter Bauza: Copacabana Palace
Kováts Adél portréfotó: Falus Kriszta
World Press Photo kiállítás:
szeptember 22-október 23.
Néprajzi Múzeum
