Mindig izgalmas találkozni azzal, hogy milyen helyzetekben érnek utol minket e kedves érzések, és elemezni, milyen mechanizmusok működtetik ezeket, milyen okokra – neveltetés, szocializáció – vezethetők vissza. Szeretnénk nem ilyenek lenni, és pontosan tudjuk, hogy a lelkünk mélyén ilyenek vagyunk. Mindenkit érdekel, hogy mások ezekkel a problémákkal hogyan küzdenek meg – a színházon keresztül pedig érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül.
Úgy érzem, hogy nagyon tudok szeretni, és az elmúlt időszakban elkezdtem tudatosítani, hogy nem szabad félni ezt kifejezni és odaadónak lenni – talán most először életemben. Kamaszkortól kezdve a pofonok hatására ösztönösen megtanulunk védekezni, egyre inkább bezárkózunk, én most eljutottam arra
a pontra, hogy ennek semmi értelme, mert így örök menekülés lesz az életem - az élettől magától.
Megjelent a Radnóti 2019|2020-as Évados Magazinjában.
fotó: Máté Balázs
