RIM | Az első workshopunk

Februártól a Radnóti Színház repertoáron lévő előadásaihoz kapcsolódó interaktív foglalkozásokon vehetnek részt a színház, a színházi nevelés és az irodalom iránt érdeklődők. Az alkalmakat az aktuális előadás egyik szereplője és a Radnóti Ifjúsági Műhely drámainstruktorai közösen tartják. Alkotói beszélgetéseken, drámapedagógiai játékokon keresztül kerülnek közelebb a résztvevők az előadás témájához, világához. Mindemellett megismerhetik a produkció születésének körülményeit, alkotói szándékait.

0 Tovább

„Zajlik az állandó mosolygós genyózás” - interjú Hajdu Szabolccsal

Van-e bármi értelme a díjaknak, és minek versenyeztetni a művészi teljesítményt? Hogyan fenyeget bennünket az idegösszeomlás és az elmagányosodás veszélye egy olyan társadalomban, ahol egyre kiélezettebb harc zajlik az önmegvalósításért? Túlélhető-e a mai globális őrület? Az alapvetően flmrendezőként jegyzett Hajdu Szabolcs az őt személyesen is foglalkoztató kérdéseket feszegető kortárs amerikai darabot, a Gloriát rendezi a Radnóti Színház idei évadában. Mint mondja, abszolút kísérleti jelleggel. SZÖVEG: HERCSEL ADÉL

A Gloria szerzője, Branden Jacobs-Jenkins az ügyeletes ünnepelt, fiatal drámaíró zseni az Egyesült Államokban. Szerinted mi lehet az épp világhírűvé váló, eredetileg 2015-ben, Manhattanben bemutatott darab sikerének titka?

Hajdu Szabolcs: Valószínűleg az, hogy a szerző nem elméletekből, hanem valós tapasztalatokból, karakterekből és helyzetekből kiindulva nagyon pontosan ragadja meg a korszellemet. A Gloria megjeleníti azt a frusztrációt és neurózist, amely globális létállapot, de ugyanúgy jellemző Magyarországra is. Az is fontos, hogy az író olyan örökérvényű témákkal dolgozik, mint a hierarchia, a dominancia kérdései, amelyek mindig mindenhol jelen vannak az emberi érintkezésekben.

0 Tovább

Veled szemben élt-e már vissza valaki a hatalmával? Fel lehet-e vérteződni ez ellen? 

A Trónok harcában beszélget két szereplő a hatalomról. Felvetnek egy találós kérdést. Valahogy így hangzik: egy pap, egy király és egy gazdag ember áll egy teremben. Velük szemben egy harcos, talpig fegyverben, karddal a kezében (eddig úgy hangzik, mint egy vicc). Ki marad életben? Kinél van a hatalom? Kinek engedelmeskedik a fegyveres: Istennek? A törvénynek? A pénznek? Vagy saját magának? – ennyi információból ezt lehetetlen megmondani. Az viszont világos, hogy minden a fegyveresen múlik. A hatalom tehát ott van, ahol az emberek hiszik, hogy van.

Születésemtől kezdve olyan rendszerben élek, ahol valakinek hatalma van felettem. A szüleimnek, az óvónőknek, a tanároknak, kalauzoknak, miniszterelnököknek... és körülöttem minden arra pályázik, hogy belé vessem a hitemet, hogy támogassam a hatalmát: a vallások, a reklámok, a politikusok...

Gyermekkoromban nem firtattam, ki hogyan él(vissza) a hatalommal. A gyermek van legjobban kiszolgáltatva a hatalmasoknak. Nem tud még gondoskodni magáról. Ha a szülei nem táplálják, éhen hal. Ahhoz, hogy életben tudjon maradni, meg kell tanulnia és be kell tartania a szabályokat. Még akkor is, ha azok nem tetszenek neki. Így aztán természetesnek vettük, mikor favonalzóval elverték az osztálytársunkat, aki rosszalkodott. Aki rosszalkodik, azt elverik. Ha kiabáltak velem, hogy miért nem készültem, elájultam, megbénított a tehetetlenség.

A gimnázium után, hirtelen kikerültem a rendszerből. Elballagtam belőle. Egészen Berlinig meg sem álltam. Ott aztán egy érdekes dologra lettem figyelmes: nem halok éhen. Tudok gondoskodni magamról, és én döntöm el, kinek mennyi hatalmat adok. Ha nem tetszett egy hely vagy ahogy ott bántak velem, egyszerűen eljöttem. És mindig találtam mást. 

Mikor felvettek Kaposvárra, visszakerültem a rendszerbe. De Berlinből sikerült hazahozni annyi önbizalmat, hogy határt szabjak a hatalomnak. Mi az, amit még elviselek, mi az, ami nekem már nem fér bele. Többé nem hittem el, hogy ha ellentmondok, nem lesz belőlem semmi. Még akkor sem, mikor azt kiabálták, hogy így soha nem lesz belőlem színésznő. "De lesz, csak nem úgy, ahogy azt maga elképzeli." – gondoltam magamban, aztán hagytam, hadd üvöltözzön, ha attól megnyugszik.

Egy ideális világban a hatalommal bíró személyek felelősséget vállalnak, és ugyanúgy tisztelik a rájuk bízottakat, mint ahogy azt visszafelé is elvárják. Egy ideális világban nincs megalázás, zsarolás, abuzálás. De amíg nem köszönt be ez az aranykor, addig úgy tűnik, az "áldozatoknak" kell megtanulniuk megvédeni magukat. Ehhez első lépésként mondjuk nem árt tudatosítani, hogy NEM A TE HIBÁD, hogy ilyen helyzetbe kerültél! De tényleg! NEM a TE hibád! Nem te tehetsz róla, de az a jó hír, hogy tehetsz ellene. Mondhatsz nemet. Kérhetsz segítséget. Hajrá, kardos ember, hagyd a királyt, a papot, a gazdagot és sétálj el! Én neked drukkolok.

Sodró Eliza

fotó: Dobos Tamás

A szöveg a 2018|2019-es Radnóti magazinban jelent meg.

0 Tovább

Mikor vagy magányos? Mit lehet kezdeni a kirekesztettséggel?

Sokszor voltam magányos, akkor is rám tört, ha másokkal voltam, sőt, minél többet éjszakáztam, annál magányosabb lettem. Örülök, hogy volt ilyen időszaka az életemnek, mert rengeteget olvastam, és vannak írók, költők és néhány filmrendező, akiket akkor fedeztem fel. „De mégis, sokat sírtam, testem hajnal gyötörte.” Ez Rimbaud. Én nem sírtam, de elég sokat ittam. Aztán szerelmes lettem, gyerekem született. Miközben minden napom tele van örömmel, néha azon kapom magam, hogy hiányzik a magányom. Mintha igyekeznék, hogy nehogy boldog legyek. Ezt egyébként másokon, sőt, mindenkin megfigyeltem. Hála Istennek (őt majdnem elfelejtettem!), a kislányom nem tűri, hogy ezen lamentáljak. De egy kevés magányra, azt hiszem, mindenkinek szüksége van. Nekem legalábbis biztosan. Máskülönben hogyan beszélném meg magammal a terveim, az emlékeim, a problémáim? A tartós magányhoz viszont nem volt önfegyelmem.

Bármilyen oka lehet annak, hogy egy embertársunkra azt mondjuk, nem közénk való. Ismerjük a kirekesztettség érzését mindannyian, nyilván eltérő mértékben. Van, hogy az okhoz semmi közöd: a testalkatod, a származásod, a szüleid vagyoni helyzete, stb. Ezzel, és egyben azokkal az emberekkel, akik ilyesmi miatt kiközösítenek, nincs mit kezdeni. Azzal már igen, ha magamon veszem észre a kirekesztés iránti ősi vágyat. Talán társadalmilag is az segít – lassan, nagyon-nagyon-nagyon lassan -, ha magunkat vizsgáljuk, mi vajon mit teszünk azért, hogy ez egy nyitottabb ország legyen. Egyáltalán: akarjuk-e, hogy az legyen? 

fotó: Dobos Tamás

A szöveg a 2018|2019-es Radnóti magazinban jelent meg.

0 Tovább

Mit kezdesz a traumáiddal?

A kíváncsiság velem született gyermekem. A traumát alaposan megvizsgáljuk. Hosszan nézzük, szemlélgetjük, minden részét, sarkát, csücskét. Kézbe vesszük, tapogatjuk, ide-oda gurítgatjuk, eldobáljuk, utánamegyünk, teperünk, ráfirkálunk, ráfekszünk, a fejünkhöz vágjuk, megrugdossuk, ütögetjük vele magunk, megszagoljuk, szánkba vesszük, harapdáljuk, ízlelgetjük, sírunk kicsit, mert nem finom. Végül az idő felőrli testünkben az apró szemcséit, széthinti és porcikáink alá rejti.

 

fotó: Dobos Tamás

A szöveg a 2018|2019-es Radnóti magazinban jelent meg.

0 Tovább

Radnóti

blogavatar

A Radnóti Miklós Színház blogja. Hírek, információk, érdekességek.

Facebook

További képek Instagram oldalunkon

Hírlevél feliratkozás

* indicates required

Hozzájárulok, hogy a Radnóti Színház hírlevelet, ajánlót és egyéb értesítést küldjön számomra

Amennyiben nem szeretné kapni a Radnóti Színház hírleveleit, minden levelünk alján megtalálja a leiratkozás gombot. A Radnóti Színház adatkezeléssel és adatvédelemmel kapcsolatos irányelveit itt találja: http://radnotiszinhaz.hu/adatkezelesi-es-adatvedelmi-tajekoztato/ További információ: titkarsag@radnotiszinhaz.hu.

We use Mailchimp as our marketing platform. By clicking below to subscribe, you acknowledge that your information will be transferred to Mailchimp for processing. Learn more about Mailchimp's privacy practices here.