MIÉRT EMLÉKEZÜNK? – A RADNÓTI SZÍNHÁZ ÖTVENHATRÓL - Lovas Rozi

A Radnóti Színház idén úgy emlékezett meg ötvenhatról, hogy beszédtémává avatta a színházon belül az évfordulót, a családi emlékeket, a megemlékezés gesztusát és a fiatalok viszonyát mindehhez. Az intézmény dolgozói egymástól függetlenül nyilatkoztak, ezek pedig együtt adnak ki egy közös képet. Naponta ismerhetik meg egy-egy színész vagy munkatárs nézőpontját, a szövegek mellé pedig a Fotrepanról, egy online fotóarchívumból gyűjtöttünk 1956-os képeket.

Az interjúkat készítette: Kelemen Kristóf.

Deák Ferenc tér, Millenniumi Földalatti Vasút állomása - 1956 FOTÓ-FORTEPAN-UVATERV

Az én generációm ötvenhattal leginkább az iskolai ünnepségek alkalmával találkozik. Nem tudom, hogy volt-e már az oviban ötvenhatos ünnepség, de nagyon korán elindult az, hogy zászlózunk meg kivonulunk – még azelőtt, hogy tudtam volna egyáltalán, hogy miről szól ez az egész. Úgy érzem, hogy nem is szoktunk róla igazán beszélgetni, mert olyan természetes, hogy október huszonharmadikán megemlékezünk, és valahogy mindig ezeket a sablonos szövegeket és műsorokat hallgattuk végig az iskolában is, amelyektől kicsit elszemélytelenedett az egész.

Lovas Rozi, színész

Bálint András visszaemlékezését itt találjátok

Garai Judit - dramaturg visszaemlékezését itt találjátok

Horváth Szilvi - gazdasági titkár visszaemlékezését itt találjátok

Adorjáni Bálint visszaemlékezését itt találjátok

Schaffler Saca - marketing- és kommunikációs vezető visszaemlékezését itt találjátok

Pál András visszaemlékezését itt találjátok

Őri Rózsa rendezőasszisztens visszaemlékezését itt találjátok

0 Tovább

MIÉRT EMLÉKEZÜNK? – A RADNÓTI SZÍNHÁZ ÖTVENHATRÓL - Őri Rózsa - rendezőasszisztens

A Radnóti Színház idén úgy emlékezett meg ötvenhatról, hogy beszédtémává avatta a színházon belül az évfordulót, a családi emlékeket, a megemlékezés gesztusát és a fiatalok viszonyát mindehhez. Az intézmény dolgozói egymástól függetlenül nyilatkoztak, ezek pedig együtt adnak ki egy közös képet. Naponta ismerhetik meg egy-egy színész vagy munkatárs nézőpontját, a szövegek mellé pedig a Fotrepanról, egy online fotóarchívumból gyűjtöttünk 1956-os képeket.

Az interjúkat készítette: Kelemen Kristóf.

Ferenc körút a Tompa utca torkolatánál. Csepel D-350 rendőrségi riadókocsi roncsa - 1956 FOTÓ-FORTEPAN

„A napokban néztem egy dokumentumfilmet két Amerikában élő magyar lányról, akik kinn születtek, és az apjuk 1956 után disszidált. A film címe Hazatérés – Egy szabadságharcos története, és arról szólt, hogy a lányok kutattak az apjuk múltja után. Ők úgy tudták, hogy a papa hős volt, de amikor hazajöttek Magyarországra, hirtelen kiderült számukra, hogy nem igazán volt hős a papa, ugyanis katonatisztként ellopott mindenfélét, és le akarták csukni lopásért, és gyakorlatilag emiatti félelmében szaladt ki az országból. Az egyik lány teljesen összeomlott, de aztán a film végén kiderül, hogy az apjuk tett azért hősies dolgokat is. De a lényeg, hogy azért volt rám nagy hatással ez a dokumentumfilm, mert végre nem egy hősi ikont láttam ötvenhatból, hanem egy emberi történetet, amely ezt a nagyon bonyolult és ellentmondásos időszakot megfoghatóbbá tette.”

Őri Rózsa, rendezőasszisztens

Bálint András visszaemlékezését itt találjátok

Garai Judit - dramaturg visszaemlékezését itt találjátok

Horváth Szilvi - gazdasági titkár visszaemlékezését itt találjátok

Adorjáni Bálint visszaemlékezését itt találjátok

Schaffler Saca - marketing- és kommunikációs vezető visszaemlékezését itt találjátok

Pál András visszaemlékezését itt találjátok

0 Tovább

MIÉRT EMLÉKEZÜNK? – A RADNÓTI SZÍNHÁZ ÖTVENHATRÓL - Pál András

A Radnóti Színház idén úgy emlékezett meg ötvenhatról, hogy beszédtémává avatta a színházon belül az évfordulót, a családi emlékeket, a megemlékezés gesztusát és a fiatalok viszonyát mindehhez. Az intézmény dolgozói egymástól függetlenül nyilatkoztak, ezek pedig együtt adnak ki egy közös képet. Naponta ismerhetik meg egy-egy színész vagy munkatárs nézőpontját, a szövegek mellé pedig a Fotrepanról, egy online fotóarchívumból gyűjtöttünk 1956-os képeket.

Az interjúkat készítette: Kelemen Kristóf.

Himfy utca a Villányi útról nézve - 1956 FOTÓ-FORTEPAN

„Nem szeretném kiadni a nagyapám történeteit. Ő ötvenhatról keveset beszélt, és akkor is suttogva, még a rendszerváltás után is. Hiába mondtuk neki, hogy már semmitől sem kell félnie, ő azt állította, hogy jobb ez így. „Ez már reflex, fiacskám”

Én a nagyapámra világ életemben hősként néztem fel, és az egész generációjára hősként nézek fel – mindenkire, aki a második világháborút megjárta. Olyat hordoznak magukban, amiről nekünk fogalmunk sincs. A nyolcvanhat éves nagybátyám, aki ’56-ban disszidált, és Ausztráliában élte le az életét, pár napja hazajött Magyarországra: a felesége, akivel az elmúlt ötvenhat évben házasok voltak, nemrég elhunyt, és a bácsikám úgy döntött, hogy ő Magyarországon szeretne meghalni – még ennyi idő után is ragaszkodik az otthonához, és boldogság neki, ha magyar hangot hallhat. Annak idején ’56-ban ő túlélt egy sortüzet, és megdöbbentő dolgokat mesélt: hogyan mászott ki a sortűz után a halottak alól, hogyan vadult meg a tömeg, és dobott ki egy ártatlan embert az ablakon, hogyan menekült el ő mindezek után Svájcba pénz és minden egyéb nélkül, hogyan segítettek ott neki az emberek, majd hogyan ismerkedett meg a későbbi magyar feleségével Ausztráliába menet a hajón. Arról is beszélt, hogy mennyire nem tudjuk ma már, hogy ’56-ban ki kit szolgált, hogy ki miért volt felelős, és a menekülők közül hányan voltak azok, akik csak az elszámoltatás elől tűntek el. Tehát azt érzem, hogy mindezeket megérteni mai fejjel nem lehet pontosan, maximum gondolkodhatunk róluk, és megpróbálhatunk közelíteni a témához.

Nekem nagyon jó képem volt ötvenhatról lázadó tinédzser koromban, és nagyon kiégett, közönyös, szomorú képzettársításaim lettek mostanra. Tinédzser koromban valami olyasmit jelentett, hogy nem szabad tűrni, ma pedig azt látom, hogy birkaként tűrünk mindent, és meg is fáradtunk már ebben az egészben – tehát nagyon csalódott vagyok. Politikai pártok kisajátították ötvenhatot, és megpróbálják azt a hatalmi céljaikra felhasználni.”

Pál András, színész

Bálint András visszaemlékezését itt találjátok

Garai Judit - dramaturg visszaemlékezését itt találjátok

Horváth Szilvi - gazdasági titkár visszaemlékezését itt találjátok

Adorjáni Bálint visszaemlékezését itt találjátok

Schaffler Saca - marketing- és kommunikációs vezető visszaemlékezését itt találjátok

0 Tovább

MIÉRT EMLÉKEZÜNK? – A RADNÓTI SZÍNHÁZ ÖTVENHATRÓL - Schaffler Saca

A Radnóti Színház idén úgy emlékezett meg ötvenhatról, hogy beszédtémává avatta a színházon belül az évfordulót, a családi emlékeket, a megemlékezés gesztusát és a fiatalok viszonyát mindehhez. Az intézmény dolgozói egymástól függetlenül nyilatkoztak, ezek pedig együtt adnak ki egy közös képet. Naponta ismerhetik meg egy-egy színész vagy munkatárs nézőpontját, a szövegek mellé pedig a Fotrepanról, egy online fotóarchívumból gyűjtöttünk 1956-os képeket.

Az interjúkat készítette: Kelemen Kristóf.

Móricz Zsigmond körtér, szemben a Villányi út - 1956 FOTÓ: FORTEPAN/PESTI SRÁC

„Nagyon szeretem a Szamárköhögés című Gárdos Péter filmet, abban van egy jelenet, amikor Törőcsik Mari felmegy a lakásba, és a hóna alatt visz egy kenyeret, amit korábban átlőttek, és csak fönt veszi észre, hogy tulajdonképpen őt majdnem megölték – mindez végtelenül egyszerűen van megmutatva. Nekem ez a momentum arról szól, hogy hogyan válik a történelem az életünk részévé. Sose tudod, amikor benne vagy, hogy ez most a történelem, és így tulajdonképpen ugyanolyan egyszerű része lesz az életnek a forradalom, a felkelés, a megemlékezés, mint az az átlőtt kenyér.”

Schaffler Saca, marketing- és kommunikációs vezető

Bálint András visszaemlékezését itt találjátok

Garai Judit - dramaturg visszaemlékezését itt találjátok

Horváth Szilvi - gazdasági titkár visszaemlékezését itt találjátok

Adorjáni Bálint visszaemlékezését itt találjátok

0 Tovább

MIÉRT EMLÉKEZÜNK? – A RADNÓTI SZÍNHÁZ ÖTVENHATRÓL - Adorjáni Bálint

A Radnóti Színház idén úgy emlékezett meg ötvenhatról, hogy beszédtémává avatta a színházon belül az évfordulót, a családi emlékeket, a megemlékezés gesztusát és a fiatalok viszonyát mindehhez. Az intézmény dolgozói egymástól függetlenül nyilatkoztak, ezek pedig együtt adnak ki egy közös képet. Naponta ismerhetik meg egy-egy színész vagy munkatárs nézőpontját, a szövegek mellé pedig a Fotrepanról, egy online fotóarchívumból gyűjtöttünk 1956-os képeket.

Az interjúkat készítette: Kelemen Kristóf.

Rákóczi tér - József körút sarok - 1956., FOTÓ: FORTEPAN PESTI SRÁC2


„Én erdélyi vagyok, a családunk is erdélyi, tehát a nagyszüleim nem vettek tevékenyen részt az akkori eseményekben. Azt sajnos nem tudom, hogy ők akkor mennyit észleltek az itthoni történésekből, pedig érdekes lett volna megkérdezni őket. Ugye mindig a győztesek írják a történelmet, és mindig egy adott tankönyvből tanulunk, ezért is bánom, hogy nem beszéltettem többet őket, nem ültem és hallgattam a történeteiket – csak hát gyerekként annyira türelmetlen az ember.” 

Adorjáni Bálint

Bálint András visszaemlékezését itt találjátok

Garai Judit - dramaturg visszaemlékezését itt találjátok

Horváth Szilvi - gazdasági titkár visszaemlékezését itt találjátok

0 Tovább

Radnóti

blogavatar

A Radnóti Miklós Színház blogja. Hírek, információk, érdekességek.

Facebook

További képek Instagram oldalunkon

Instagram

Hírlevél feliratkozás

* indicates required