1973. április 11-én, 42 éve mutatták be a Jelenetek egy házasságból című filmet Svédországban. Ingmar Bergman művének színpadi adaptációja a Radnóti Színházban 2015. április 11-én, szombaton pedig éppen 42. alkalommal lesz látható! E véletlen egybeesés örömére most megosztjuk Önökkel a Bálint András rendezővel 2013-ban készült interjút, amelyből sok érdekesség kiderül a darab előkészületeiről és a film 70-es évekbeli hatásáról is.
Biztosan sokan elvárásokkal jönnek megnézni ezt a történetet. Szerinted milyen nyomokat hagyott ez a film az emlékezetben?
Az előadást majdnem mindenki a filmhez viszonyítva nézi. Én a filmet annak idején, a 70-es években láttam és nagyon szerettem. Akkoriban éppen egy nagy házassági válságban éltem, úgyhogy nagyon aktuális is volt. De most nem néztem meg újra. Elolvastam sokszor a forgatókönyvet. Azt szokták mondani, hogy a film sötétebb volt, pesszimista, de azt is szokták mondani, hogy fekete-fehér volt - holott valójában színes; úgy emlékeznek, hogy Erland Josephson és Liv Ulmann hangja csodálatos volt - ez Szabó Ottó és Halász Jutka hangja volt, mert szinkronizálva ment. Szóval az emlékek megcsalják az embert.
Hogyan esett erre a forgatókönyvre a választásod? Megint valami válság?
Nem beszélünk magánéletről. Mi már játszottunk egy Bergmant ebben a színházban: a Rítust. Nagy híve vagyok a mesternek. Inkább az írásainak most már, mint a filmjeinek. Gyakran forgatom az önéletrajzát, a Laterna Magicát. Csodálatos. A Stockholmi Nemzeti Színház igazgatója volt hosszú évekig, több színdarabot rendezett, mint filmet. És eszembe jutott Szávai Viki meg Schneider Zoli. Hogy ezek ők.
