Radnóti

A színházi alkotók sokszor merítenek személyes élményeikből, így KávéSzünet című sorozatunkban ugyanazt az 5-6 rövid kérdést tesszük fel az alkotóknak az előadásaink kapcsán, azok tartalmára asszociálva. A hetedik részben Tennessee Williams Vágyvillamosának négy szereplőjét kérdeztük, amelyet Zsótér Sándor állított színpadra 2011 őszén. Az előadást az évadban utoljára május 27-én, szerdán láthatják!

1. A Te képzeletbeli villamosod merre közlekedne?

2. Összetartó családban nőttél fel?

3. Mennyire foglalkoztat az öregedés?

4. Szereted a 20. századi amerikai irodalmat, van esetleg kedvenc műved / íród?

5. Hogy jellemeznéd három szóval Zsótér Sándor munkáját?

1. megálló: Olvasópróba 2011. augusztus 30.

2. megálló: Bemutató 2011. október 16.

3. megálló: POSZT, szakmai beszélgetés 2012. június 11-12.

Ráhangoló beszélgetés Zsótér Sándor rendezővel a Vágyvillamos című előadásról:

Azt nyilatkoztad korábban, hogy nem szeretted ezt a színdarabot, aztán megszeretted. Miért idegenkedtél tőle, és mi változott?

Ez nem ilyen egyszerű. Az én fiatalságomban - a 70-es években - az amerikai drámairodalom nehezen került be a színházi köztudatba. A 60-as években csak a Madách Színház játszott Tennessee Williamst. Nagyon sok ideig bűnös, züllött szerzőnek számított a magyar színházi életben, ahol amúgy is cenzúra uralkodott.
Akkor vetítették a filmet, Marlon Brando-val és Vivien Leigh főszereplésével.