"Az Anatol és a nők férfi főhőse költői lelkű álmodozó, elsöprő szenvedélyektől mentes, könnyed és vonzó szerető, igazi szerelmes típus: szerelmes a szerelembe, az a lételeme. Hiú és magabiztos, ám máskor szorong, hogy megcsalják, de az igazat semmiképpen sem akarja megtudni, mert alapvetően gyáva, és jobb is ez a fájó bizonytalanság, az elegáns melankólia, az édes mélabú. Ezért is dokumentálja kalandjait, legyen majd min elmerengeni."
(Balázs Éva - Vasárnapi Hírek)
"A nők jellegzetes századfordulós bécsi figurák: a naiv külvárosi kislány, a kíváncsi nagyságos asszony, a hűtlen színésznő, a feledékeny artistalány, és az esküvő előestéjén felbukkant régi-új szerető. Egyik méltatója szerint, Schnitzler volt „Bécs első igazi európai jelentőségű hangja a német irodalomban és ő volt az impresszionizmus, a finom játékos dekadencia, a századfordulói kesernyés, elegáns világfájdalom képviselője a német színpadon. Az előkelő pesszimizmus, a könnyed, de keserű mellékízű szerelmek, a csiklandozóan elmés budoárhangulatok mögé rejtett fanyar szkepszis csillogó virtuóza..."
(Balogh Tibor - Magyar Teátrum Online)
"Remete Kriszta jelmezei ruhaköltemények, Bagossy Levente díszlete valóságos műremek, előkelő fotószalon, ahol bármi megtörténhet. Valamennyi hölgynek van egy nagyjelenete a gáláns úrral. Móga Piroska, Kováts Adél, Petrik Andrea, Andrusko Marcella, Szávai Viktória egyaránt kívánatosak, rejtelmesek, olykor kibírhatatlanok, követelőzök, sértődékenyek, ahogy szerepük kívánja. Keres Emil ős-öreg inasként sokat lát, és nem fukarkodik az epés megjegyzésekkel, beszédes gesztusokkal."
(Bóta Gábor - nepszava.hu)
