10 évvel a nagysikerű Az ideális férj bemutatója után újra a Radnóti színpadán látható Hirtling István, akivel az új bemutatóban játszott szerepéről, Brack bíróról beszélgettünk.

- Kicsoda Brack bíró?

- Ő az a szereplő a darabban, aki legrégebb óta ismeri Heddát. Bejáratos volt a Gabler-házba. Egy agglegény, aki valamilyen oknál fogva soha nem nősült meg. Talán az ő karakterében jelenik meg a korlátlan szabadság illúziója. Brack bíró akkurátus, kitartó ember. Ha kell, szenvtelen, ezzel elrejt valamit a környezete elől. Arra törekszünk, hogy a néző négy felvonáson keresztül ne is tudja, hogy ez az ember milyen. Látjuk, hogy mit cselekszik, de hogy mit akar, azt rejtve tartja, majd egyszer csak kiderül, hogy mennyire hátborzongató személyiség. Olyan ember, aki tűzön-vízen át eléri célját, az eszközök nem számítanak. Pedig mondhatná azt, hogy hát jó, ha ez most nem sikerült, akkor megyünk tovább. De nem. Amit ő a fejébe vesz, azt bulldog módjára végigcsinálja. Nagy öröm egy ilyen szerepet játszani, mert sokáig „be lehet csapni a nézőt”, aki nem érti, hogy ez a figura miért ilyen.

- Neked mi a kihívás ebben a szerepben?

- Valló Péter mindig olyan szerepeket osztott rám, amikről senki nem gondolná, hogy nekem el kéne játszani. Én magam sem gondolnám. De ő nem szeretné, hogy szokványos legyek, nem hagy eltunyulni, feladatot ad, ami minden alkalommal kiforgat magamból, hogy egy „új embert” formáljak. Péterrel már 30 éves a kapcsolatunk, én ugyanis pont 30 éve diplomáztam - amit egyébként nagyon szépen ünnepel a rendezői kar, mert nagyon nehéz és nagy kihívást jelentő szerepeket kapok ebben az évadban. Ilyen volt a Fösvény (a székesfehérvári Vörösmarty Színházban), és ilyen most Brack bíró is.

- Milyen a közös munka a Radnótis kollégákkal?

- Az itteni kollégák közül Martin Mártával, Csomós Marival már játszottam, Petrik Andival is az Új Színházban, de Wéber Katával és a fiúkkal, Pál Andrással és Adorjáni Bálinttal nem találkoztam még. Nagyon inspiráló próbafolyamat végéhez közeledünk.

Portréfotó: Falus Kriszta, próbafotók: Dani Viktória