"MINDIG TALÁLOK ELLENÁLLHATATLAN INSPIRÁCIÓT"
„Minden városvezetéssel együtt tudtam működni, ugyanakkor az ellenvéleményemet sem hallgattam el, igazgatóként megtaláltam a helyem. Az is fontos, hogy mindig kitűnő munkatársakat voltam képes választani - az igazgatás ugyanis csapatmunka. Amikor negyvenkét évesen elkezdtem, már nem voltam fiatal, addigra sokat játszottam, filmeztem, néha rendeztem és tanítottam is a főiskolán, tehát rengeteg tapasztalatot szereztem a szakmámról és magamról különféle helyzetekben.”
Tóth Berta interjúja Bálint Andrással a színház.hu-n (2015. aug. 31.)
"Átmenetileg, harminc évig"
„Sem boldog, sem szomorú nem vagyok. Nyilván több szabadidőm lesz. Voltak mestereim, mint Mensáros László és Ádám Ottó, akiktől megtanultam, hogy meg kell engednünk magunknak, hogy éljünk. Úgy vélem, ha valaki csak a színháznak, kizárólag a szent művészetnek él, kevesebb lesz.”
Makrai Sonja interjúja Bálint Andrással a Magyar Nemzetben (2015. szept. 7.)
"Az élet van válságban, a színház mindig tükör"
„Bálint András mindig számított a véleményemre, a társulatban gyakran hallattam a hangomat. Ha nem éreznék magamban erőt, kreativitást, bátorságot, hogy embereket tudok motiválni, el tudom hitetni velük, hogy amit megálmodom, az jó, akkor nem vágnék bele egy ilyen feladatba.”
Kling József interjúja Kováts Adéllal az origón (2015. szept. 15.)
Sosem vágytam arra, hogy „női ikon” legyek - Beszélgetés Szávai Viktóriával
„Engem igazából a színházba járó közönség ismer, nincsenek többszázezres nézettségű filmek mögöttem, ráadásul sosem vágytam arra, hogy „női ikon” legyek. Így magánemberként azt tudtam maradni, aki vagyok: látod, itt ülünk egy kávézóban, és nem kapják fel a fejüket a fotelben tespedő vendégek. Nekem ez kényelmes létezési forma. Színésznő vagyok, de meg tudtam őrizni a civil életem.”
Poós Zoltán interjúja Szávai Viktóriával a nullahategy.hu-n (2015. szept. 23.)
