Radnóti

1. megálló: Olvasópróba 2011. augusztus 30.

2. megálló: Bemutató 2011. október 16.

3. megálló: POSZT, szakmai beszélgetés 2012. június 11-12.

Ráhangoló beszélgetés Zsótér Sándor rendezővel a Vágyvillamos című előadásról:

Azt nyilatkoztad korábban, hogy nem szeretted ezt a színdarabot, aztán megszeretted. Miért idegenkedtél tőle, és mi változott?

Ez nem ilyen egyszerű. Az én fiatalságomban - a 70-es években - az amerikai drámairodalom nehezen került be a színházi köztudatba. A 60-as években csak a Madách Színház játszott Tennessee Williamst. Nagyon sok ideig bűnös, züllött szerzőnek számított a magyar színházi életben, ahol amúgy is cenzúra uralkodott.
Akkor vetítették a filmet, Marlon Brando-val és Vivien Leigh főszereplésével.

1.) A Vágyvillamos előadás komoly szakmai elismerést mondhat magáénak, a POSZT-on a Legjobb női alakítás díját kaptad érte, elnyerted a Színikritikusok díját és a Radnóti Színház társulatának díját is. Nemrég volt a 60. előadás, ami azt jelenti, hogy a nézők is szeretik. Mitől lett ekkora siker?

Van úgy, hogy egy előadás szerencsés csillagzat alatt születik. De ezt persze közben az ember nem érzi. Egy ideig csak a problémákat látja, baja van magával, az egész anyaggal, aztán egyszer csak jön az ihlet. Ez egy összetéveszthetetlen érzés, azt szoktam mondani, hogy ilyenkor kegyelmet kap a színész. A próbák egyszer csak egy másik energiaszintre lépnek. És tudod, hogy jó irányba haladsz.
Vannak jó, jobb, kedvelt és még inkább kedvelt előadások és van ez a kegyelmi állapot. Ami csak ritkán adatik meg. Nem tudom válaszoltam-e a kérdésedre…