Radnóti

"Az Anatol és a nők férfi főhőse költői lelkű álmodozó, elsöprő szenvedélyektől mentes, könnyed és vonzó szerető, igazi szerelmes típus: szerelmes a szerelembe, az a lételeme. Hiú és magabiztos, ám máskor szorong, hogy megcsalják, de az igazat semmiképpen sem akarja megtudni, mert alapvetően gyáva, és jobb is ez a fájó bizonytalanság, az elegáns melankólia, az édes mélabú. Ezért is dokumentálja kalandjait, legyen majd min elmerengeni."
(Balázs Éva - Vasárnapi Hírek)

"A nők jellegzetes századfordulós bécsi figurák: a naiv külvárosi kislány, a kíváncsi nagyságos asszony, a hűtlen színésznő, a feledékeny artistalány, és az esküvő előestéjén felbukkant régi-új szerető. Egyik méltatója szerint, Schnitzler volt „Bécs első igazi európai jelentőségű hangja a német irodalomban és ő volt az impresszionizmus, a finom játékos dekadencia, a századfordulói kesernyés, elegáns világfájdalom képviselője a német színpadon. Az előkelő pesszimizmus, a könnyed, de keserű mellékízű szerelmek, a csiklandozóan elmés budoárhangulatok mögé rejtett fanyar szkepszis csillogó virtuóza..."
(Balogh Tibor - Magyar Teátrum Online)

"Remete Kriszta jelmezei ruhaköltemények, Bagossy Levente díszlete valóságos műremek, előkelő fotószalon, ahol bármi megtörténhet. Valamennyi hölgynek van egy nagyjelenete a gáláns úrral. Móga Piroska, Kováts Adél, Petrik Andrea, Andrusko Marcella, Szávai Viktória egyaránt kívánatosak, rejtelmesek, olykor kibírhatatlanok, követelőzök, sértődékenyek, ahogy szerepük kívánja. Keres Emil ős-öreg inasként sokat lát, és nem fukarkodik az epés megjegyzésekkel, beszédes gesztusokkal."
(Bóta Gábor - nepszava.hu)

A Radnóti Színház a 2013/2014-as évadban is kiosztja a KÖZÖNSÉGDÍJAT, melyre kérjük szavazataikat. A szavazatokat idén is kizárólag úgy fogadjuk el, ha az idei, színházunkba megváltott jegy hátulján szerepel. Kérjük, hogy felhasznált színházjegyük hátuljára írják fel társulati tagjaink közül egy színész nevét és a szervezési osztályon vagy esténként az előadások ideje alatt a nézőtéri felügyelőnél adják le. A szavazat csak egy név feltüntetése esetén érvényes!

1. megálló: Olvasópróba 2011. augusztus 30.

2. megálló: Bemutató 2011. október 16.

3. megálló: POSZT, szakmai beszélgetés 2012. június 11-12.

Ráhangoló beszélgetés Zsótér Sándor rendezővel a Vágyvillamos című előadásról:

Azt nyilatkoztad korábban, hogy nem szeretted ezt a színdarabot, aztán megszeretted. Miért idegenkedtél tőle, és mi változott?

Ez nem ilyen egyszerű. Az én fiatalságomban - a 70-es években - az amerikai drámairodalom nehezen került be a színházi köztudatba. A 60-as években csak a Madách Színház játszott Tennessee Williamst. Nagyon sok ideig bűnös, züllött szerzőnek számított a magyar színházi életben, ahol amúgy is cenzúra uralkodott.
Akkor vetítették a filmet, Marlon Brando-val és Vivien Leigh főszereplésével.